Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lilón, Domingó: A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái
Domingo Lilán 2005 februárja és májusa között került sor a Spanyolországban élő bevándorlók helyzetének rendezésére, melynek során 690.679 kérvényt adtak be. Legnagyobb számban az ecuadoriak (88.402), a kolumbiaiak (35.253) és a bolíviaiak (20.976) kérvényezték helyzetük legalizálását. Az eljárásnak köszönhetően ezek a közösségek láthatóbbá váltak. Érdemes megfigyelni, hogyan változott az évek folyamán a latin-amerikai bevándorlók származás szerinti összetétele, ami, egyebek között, a térség országainak belső problémáival magyarázható. Az 1990-es évek elején a Spanyolországban élő latin- ameriakiak zöme argentin és chilei volt, akik politikai okokból hagyták el hazájukat, és magas volt közöttük a szakképzett középosztálybeliek aránya. Az évtized közepére a perui és dominikai - főleg női - bevándorlók érkeztek, akik háztartási alkalmazottként kerestek boldogulást az országban. A XXI. század elejére az ecuadoriak és kolumbiaiak alkották a többséget, akik hazájuk politikai vagy gazdasági (többnyire mindkettő) válságából menekülve érkeztek Spanyolországba. Az elmúlt években pedig a korábban elenyésző számban jelen lévő bolíviaiak létszáma nőtt meg ugrásszerűen. A latin-amerikai bevándorlók foglalkoztatottsága hasonló jellemzőket mutat, mint a más területről származóké: a férfiak jelentős aránya dolgozik az építőiparban (19%) és a mezőgazdaságban (14%), a nők 34%-a háztartási alkalmazottként keresi kenyerét. Fontos kiemelni a latin-amerikai bevándorlók nemek szerinti megoszlását, amelyről több, általános vagy egy-egy konkrét közösséget elemző tanulmány is született.22 Egy 2007-es adat szerint az év első negyedévében a 67.400 új munkahely 76%-át külföldiek töltötték be, az állások 65%-a női munka volt.23 Migráció és hazautalások A migrációval kapcsolatos kérdéskör egyik fontos és talán legaktuálisabb témája a mig- ránsok hazautalásainak kérdése, mivel azok jelentős gazdasági tényezőt képviselnek mind a befogadó, mind a kibocsátó országok számára. A hazautalásoknak köszönhetően Latin-Amerika és a Karib-térség több államában a külföldi tőkebeáramlás megháromszorozódott. A latin-amerikai kontinens egészét tekintve jelentősek a migránsok hazautalásai. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank adatai szerint 2005-ben ezek összértéke 53,6 milliárd dollár volt. Több esetben a hazautalások az érintett ország GDP-jének komoly arányát jelentették: 2004-ben Haitié 29,1%-át, Nicaraguáé 17,8%-át, Salvadorénak 16,1%-át; Honduras és a Dominikai Köztársaság esetében a GDP 15,1%-a, illetve 13,2%-a a hazautalásokból származott. Nagyságrendileg a legtöbb pénz Mexikóba áramlik: 2005-ben 20 milliárd, 2004-ben 16,6 milliárd dollárt (a GDP 2,5%-a) utaltak haza a külföldön élő mexikóiak.24 Az ország devizabevételei szempontjából a mexikóiak hazautalásai meghaladták a turizmusból származó bevételeket, és csupán a kőolajexportból származó bevételek előzték meg. 122 Külügyi Szemle
