Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai

Közép-Európa: „elképzelt terek" és a 21. század kihívásai lés abból a feltételezésből indult ki, hogy, hogy a német soft power legnagyobb diadala lenne, ha sikerülne Oroszországot az EU normakövető világába vezetnie. Az orosz ma­gatartásnak ez a „megváltoztatása" nem csupán a kül- és biztonságpolitikára, hanem a gazdasági és kereskedelmi szabályokra, a legkülönbözőbb szakpolitikákra, így a ver­senypolitikára is kiterjedne. A német elképzelésekkel szemben a 2008-as grúz-orosz konfliktus kellemetlen meglepetéssel szolgált. A német reagálás az első napokban előre látható volt: a né­met politikusok a grúz elnök kalandorpolitikáját tették felelőssé, és hangsúlyozták az Oroszországgal való párbeszéd fennmaradásának szükségességét. Ám amikor az orosz csapatok a vitatott Dél-Oszétiában is folytatták előrenyomulásukat, Berlin hangvéte­le megváltozott. Merkel kancellár és Medvegyev már régen tervbe vett és Szocsiban megtartott találkozója fagyos eszmecserévé vált. Szocsiból Merkel egyenesen Tbiliszibe utazott, megerősítve a grúzok jogát a NATO-tagságra. A szociáldemokrata külügymi­niszter, Frank-Walter Steinmeier az orosz akciókat „törvénytelenek" és „aránytalan­nak" nevezte. Ennek ellenére azonban nem kezdődött új szakasz a német-orosz kap­csolatokban. Berlin Franciaországgal és Olaszországgal együtt kezdeményezte, hogy tárgyalások kezdődjenek az EU és Oroszország közötti új partnerségi megállapodásról. Berlin ugyanakkor az Egyesült Államokkal szemben ellenezte, hogy Ukrajna és Grú­zia közelebb kerüljön a NATO-tagsághoz. Berlin egyidejűleg elítélte Medvegyevnek a kalinyingrádi körzetben kilátásba helyezett rakétatelepítését, és Berlinben a német­orosz „stratégiai partnerség" helyett „modernizációs partnerségről" kezdtek beszélni. Schröderhez képest Merkel kancellár első moszkvai látogatásán nyilvánosan bírálta ugyan az orosz politikusokat, és emberjogi aktivistákkal is találkozott, ám Oroszor­szágnak egy európai stratégiába történő bekapcsolása mellett éppen úgy kitartott, mint az orosz-német balti-tengeri gázvezeték tervének megvalósítása mellett. Steinmeier az oroszbarát frakció képviselőjeként továbbra is ragaszkodott a Moszkvával létreho­zandó „stratégiai partnerség" tervéhez, jóllehet atlantistaként nem osztotta a pártjában meglévő azon véleményeket, amelyek a Moszkvától és Washingtontól való „egyenlő távolság" politikáját hangsúlyozták.39 Keleti szomszédságpolitika mint közép-európai napirend Az EU és a NATO keleti kibővülésével a V-4-ek államai az euroatlanti térség részévé váltak, létrejöttek azok a feltételek, hogy a térség államai valódi „nyugati" államokká váljanak. Egyúttal Kelet-Közép-Európa geostratégiai helyzete az integrált Európa pe­remén sajátos kül- és biztonságpolitikai napirend kialakulásához vezetett, amely szo­rosan összefügg az EU természetével. Az unió kül- és biztonságpolitikának ugyanis központi eleme a kibővülés útján történő biztonság és stabilitás politikája. Ez az elv 2010. tavasz 55

Next

/
Thumbnails
Contents