Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lilón, Domingó: A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái
A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái Domingo Lilán Bevezetés* S panyolország esetében a tömeges bevándorlás viszonylag új jelenség. Ez egyrészt az ország Európától való elszigeteltségének köszönhető, illetve a többi európai országhoz viszonyított alacsony gazdasági fejlettségének, melyet Francisco Franco több évtizedes diktatúrája (1939-1975) okozott. A diktátor halálát követő demokratikus átmenet évei egybeestek az 1970-es évek végének válságával. Mindez hozzájárult, hogy Spanyolország, néhány kivételtől eltekintve, nem vonzotta a bevándorlókat. Az 1980-as évtized második felének strukturális változásai (az ország csatlakozása az Európai Gazdasági Közösséghez (1986), a külföldi tőke beáramlása) meghatározták a bevándorlás távlatait; a migráció különösen a latin-amerikai és a Maghreb-országokból (melyek földrajzi közelsége megkönnyítette a bevándorlást), továbbá Egyenlítői- Guineából és a Fülöp-szigetekről (melyeket történelmi szálak kötnek Spanyolországhoz) indult meg.1 Spanyolország uniós csatlakozása azonban a spanyol törvénykezésnek a közösségi normákhoz való igazítását is maga után vonta, ami nagymértékben kihatott a latinamerikai országokkal való kapcsolataira. Konkrétan a migrációt illető fő probléma a schengeni (1985: schengeni megállapodás, 1990: schengeni végrehajtási egyezmény) és az 1990-es dublini egyezményekből fakad, melyek rögzítik a tagországok állampolgárainak szabad áramlását, beutazását, munkavállalását, letelepedését az EU államaiban (az Európai Unióról szóló szerződés 7A cikke), és egyben a nem közösségi állampolgárok korlátozását és ellenőrzését vonják maguk után. Vagyis, „a probléma az, hogyan lehet a határok nélküli térben biztosítani az uniós polgárok szabad áramlását és egyidejűleg akadályozni az EU-n kívüliekét".2 Spanyolország kibocsátó országból (ahol a belső vándorlások is jelentősek voltak),3 befogadóvá vált. 1996-ban a külföldön élő spanyol állampolgárok (1,6 millió) nagyságrendje jóval meghaladta a Spanyol Királyságban legalizált 499.773 külföldiét. Az 114 Külügyi Szemle
