Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Matilde Eiroa San Francisco tartózkodó közép- és kelet-európai arisztokratákét. Ennek következtében a Madridban élő Simeon bolgár cártól például megvonták az anyagi támogatást, és megtiltották, hogy ingatlanjain a bolgár zászlót használja. A gazdasági kapcsolatok intenzívebbé válása ellenére, a közép- és kelet-európai országokba irányuló export igen kis tételt jelentett a spanyol külkereskedelmi mérlegben. A régió országaival fenntartott diplomáciai kapcsolatok összetett előzményei, a földrajzi távolság és - a kétpólusú világrend nemzetközi kontextusában - az eltérő politikai berendezkedésből fakadó ideológiai különbségek jelentették az együttműködés korlátáit. Ugyanakkor a hetvenes évek elejére, főként a Szovjetunió, Románia, Lengyelország és Magyarország esetében számottevően nőtt a kereskedelem volumene. A gazdasági együttműködés mellett hajózási, légiforgalmi és környezetvédelmi egyezmények is születtek, és sűrűbbé váltak a magas szintű látogatások is. A kereskedelmi kamarák a gazdaság több ágazatában is specializált vegyes bizottságokat hoztak létre. A spanyol-közép-kelet-európai közeledés folyamatában döntő jelentőségű volt az 1973-as év. Az olyan nemzetközi események, mint a jóm kippuri háborút követő olajár- robbanás, az Európai Közösség első bővítése (Nagy-Britannia, Írország és Dánia felvételével), valamint a hidegháborús blokkok politikai vezetőinek sűrűbbé váló találkozói, felértékelték a gazdasági együttműködést és a szövetségrendszerek konszolidálását a nemzetközi közösségben és a spanyol külpolitikában is. A spanyol kormány továbbra is előtérbe helyezte a kapcsolatok bővítését Közép- és Kelet-Európával, illetve Ázsiával. A kétoldalú gazdasági szerződések továbbfejlesztése mellett ebben az időszakban a kulturális együttműködés is fontosabbá vált: a spanyol és közép-kelet-európai újságíró delegációk kölcsönös látogatásokat tettek, és a spanyol EFE hírügynökség, valamint a szocialista országok hasonló szervezetei együttműködési egyezményt kötöttek, amelynek eredményeképp megszaporodtak a spanyol sajtóban a kelet-európai hírek. A kedvező nemzetközi körülmények ellenére a spanyol-közép-kelet-európai együttműködés nem fejlődött robbanásszerűen, hiszen a túl szorosra fűzött kapcsolatok mindkét fél számára kellemetlenségeket okozhattak volna. A kapcsolatok teljes rendezésének legnagyobb akadálya maga Francisco Franco volt. Garda Tejedor prágai spanyol ügyvivő 1975 februárjában a következőképp nyilatkozott Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszternek: „Amíg Franco aktívan részt vesz a spanyol politikában, nem lehetséges diplomáciai kapcsolataink teljes helyreállítása Csehszlovákiával".31 1975 májusában, a szocialista tábor kereskedelmi és konzuli kirendeltség-vezetőinek Madridban rendezett találkozóján szintén elhangzott, hogy a szocialista országok és Spanyolország diplomáciai kapcsolatainak fejlődésében a legfőbb akadály a Caudillo személye.32 Carlos Arias Navarro spanyol miniszterelnök az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinkiben tartott konferenciáján is igyekezett megoldást találni a bizonytalan helyzetre. Arias Navarro Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel, 90 Külügyi Szemle
