Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Kiss J. László A 21. század elején megszaporodtak azok az elemzések, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az érdekkülönbségekkel szemben Berlin és Moszkva viszonyában túlsúlyba kerültek az egymást összekapcsoló érdekek, s ez a fejlődés számos megfigyelőben azt a kérdést vetette fel, hogy Berlin mennyiben tekinthető „megbízható partnernek" az Oroszországhoz fűződő nyugati kapcsolatok alakításában.30 Mindenekelőtt a két állam közötti gazdasági kapcsolatok, a német geostratégia erőteljes gazdasági tartalma került a figyelem középpontjába. A szakértők közül számosán a német-orosz gazdasági partnerség kialakulását prognosztizálják. Ezt egy lehetséges EU és Oroszország közötti szabadkereskedelmi térségben az orosz energia és a német technikai know-how hosszú távra kiható komplementaritása biztosíthatja. Németország Oroszország legnagyobb gazdasági partnere, ugyanakkor olaj- és gázszükségletének mintegy egyharmadát Oroszországból importálja, amelynek aránya még növekedhet, ha Németország „kiszáll" az atomenergiából. A hosszú távra kiható kapcsolatrendszer másik oldala, hogy az orosz olajexport kilencven s a gázexport hetven százaléka az Európai Unióba irányul. Németország Oroszországon át jobban hozzáférhet az ázsiai piacokhoz, és ezen az úton nőhet Berlin politikai súlya. Berlin a Németország és Oroszország között a 2011-re tervezett, mintegy 1220 kilométeres, a Balti-tenger mélyén húzódó gázvezeték megépítése után az orosz gáz legnagyobb nyugat-európai elosztója lesz. A német-orosz kapcsolatokat - az ebben a megállapodásban kulcsszerepet játszó Gerhard Schröder egykori kancellár „energiaszövetségként" - Merkel kancellár az „energiapartnerség" megvalósulásaként értékelte. Németországban pártokon feletti konszenzus, hogy Oroszországot bevonják az európai együttműködés rendszerébe. Jellemző módon már Helmut Kohl azzal az előfeltétellel támogatta a NATO bővítését, ha létrejön a NATO-Oroszország Tanács. A 2003-as iraki háborúban Schröder Moszkva és Párizs támogatásával a diplomácia és a multilateralizmus fontosságát hangsúlyozta George W. Bush unilaterális Irak-politi- kájával szemben. Ez a politika a szociáldemokrata Schrödert követően módosult, ám a célok a kereszténydemokrata Merkel esetében sem változtak. Merkel a 2009-es müncheni biztonságpolitikai fórumon mind a NATO, mind az EU szempontjából Oroszország rendkívüli fontosságára hívta fel a figyelmet, és lándzsát tört nemcsak a NATO- Oroszország Tanács munkájának hatékonysága, hanem Oroszországnak az új európai biztonsági architektúrába történő integrálása mellett is. Németország Európában már ma kulcsszereplő az Oroszországgal kialakítandó kapcsolatok és egy koherens nyugati politika meghatározásában. Am Stephen F. Szabó szerint a Berlin és Washington között a stratégiai kultúrában meglévő különbségek közös megközelítések híján odavezethetnek, hogy Berlin Washington és Moszkva között növekvő mértékben a közvetítő szerepét játssza, sőt a német-amerikai és a transzatlanti kapcsolatok iránya is attól függhet, hogy a két ország miként képes összeegyezetni álláspontjait az Oroszország-politikában.31 Az amerikai Weekly Standard egyenesen arról írt, hogy Berlin Moszkvával a közös érdekek, Washingtonnal a véleménykülönbségek 52 Külügyi Szemle
