Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Matilde Eiroa San Francisco a második világháború után létrejött új, bipoláris világrend nemzetközi környezete, melyben az ötvenes évek közepéig Spanyolország helyzete igen bizonytalan volt. Azonban a spanyol-közép-kelet-európai kapcsolatok újraértékelésének legnagyobb akadálya az a nézet, mely szerint azt követően, hogy az ENSZ állásfoglalása nyomán 1945-46-ban a tagországok nagy része megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Spanyolországgal, az 1977-es újrafelvételükig elenyészőek voltak a kormányszintű kulturális, gazdasági és egyéb kapcsolatok Spanyolország és a térség országai között. Értelmezésemben ezek a rendelkezések, akármennyire is tükrözik az érintett korabeli kormányok álláspontját és az általuk képviselt külpolitikai vonalat, nem adnak elegendő okot arra, hogy kizárjuk az említett régiót a spanyol külpolitika általános vizsgálatából. A vasfüggöny országai felé irányuló spanyol külpolitika ideológiai alapját a francóista kormány radikális antikommunizmusa adta; ez az egyértelmű állásfoglalás az Egyesült Államokhoz való óvatos spanyol közeledés egyik eszköze volt. Ugyanakkor, a szocialista táborral fenntartott kapcsolatok egyértelművé teszik azt is, hogy sok esetben a Franco-rezsim is kénytelen volt ideológiai alapelveit a stratégiai érdekeinek alárendelni. Erre jó példa a spanyol külpolitika fordulata az 1950-es évek végén. Miután az Európai Gazdasági Közösség visszautasította a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó spanyol igényeket, a spanyol kormány felismerte a KGST országainak potenciális jelentőségét a spanyol ipar és az exportágazatok fejlesztésében. Bár a francóista kormány Közép- és Kelet-Európa-politikája kevéssé kutatott, a témában alapvető fontosságúak Anderle Ádám, Jan Stanislaw Ciechanowski, Dragomir Draganov, Harsányi Iván, Vladimir Nalevka, Száraz Péter és Maria Dolores Ferrero Blanco forrásközpontú kutatásai. Az ő érdemük, hogy újra felfedezték a spanyol külügyminisztérium, a kereskedelmi- és belügyminisztérium, a Spanyol Kommunista Párt és az egyéb állami szervek archívumainak elfeledett dokumentumait. Munkájuk eredménye az a kiemelkedő minőségű szakirodalom, mely szilárd elméleti alapot nyújtott cikkemhez. A következőkben a polgárháború utáni spanyol Közép- és Kelet-Európa-politika három meghatározó szakaszát vizsgálom. Mint arra már utaltam, a spanyol külpolitikai döntéshozatalban meghatározóak voltak a geopolitikai körülmények; ennek következtében a spanyol diplomácia orientációja meglehetősen hasonló volt az egyes országok esetében. A különbségek főként a régió országainak eltérő gazdasági helyzetéből, illetve a politikai berendezkedés esetenkénti eltéréseiből adódtak. 78 Külügyi Szemle
