Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - J. Nagy László - Koroncz Ágnes: Spanyolország és a Maghreb-térség
/. Nagy László - Koroncz Agnes hívták a barcelonai folyamatnak is nevezett euromediterrán partnerséget. Ennek célja az volt, hogy a biztonságpolitika, a gazdaság és a kultúra területén megvalósítandó partneri kapcsolatokon keresztül a „béke és a megosztott jólét" térségévé változtassák a Mediterráneumot. E nemes és grandiózus törekvés azonban az ezredfordulót követő években elhalt, zsákutcába jutott.7 A kezdeményezés újjáélesztését Sarkozy francia elnök vetette fel 2007 októberében, a marokkói Tangerben tartott beszédében. Törekvése erőteljes spanyol támogatást kapott. Nem véletlen, hogy a 2008 júliusában, az Európai Tanács párizsi értekezletén létrehozott Unió a Mediterráneumért intézményeinek Barcelona ad otthont.8 A Maghreb-térségben a történelmi múlt és a földrajzi közelség kapcsán Marokkó élvezett elsőbbséget Madrid számára. Igaz, hogy ez a Jósé Maria Aznar vezette jobboldali néppárti kormányok (1996-2004) idején elhalványult, amely a külpolitikai irányváltás - vagy talán inkább csak hangsúlyeltolódás - következménye volt. Aznar külpolitikájában markánsan jelent meg az atlantizmus, amely az Egyesült Államok Irak elleni háborújának - látványosnak is mondható - támogatásában nyilvánult meg, szemben a francia-német állásponttal. Aznar kezdeményezte annak a levélnek a közzétételét a Wall Street Journalban, amelyben nyolc kelet-európai vezetővel - köztük a magyar miniszterelnökkel - egyetemben támogatásáról biztosította a Bush-adminisztráció Irak elleni háborúját. E levélre támaszkodva beszélt - nagy felháborodást váltva ki - Ronald Rumsfeld hadügyminiszter „öregedő" és „új" Európáról. Ez utóbbinak viszont Jacques Chirac azt üzente, hogy az EU-ba lépés küszöbén „jobban tette volna, ha hallgat".9 Aznar lépése azonban lényegesen nem befolyásolta a maghrebi-spanyol, szerződésekben is rögzített kapcsolatokat. Madrid elsőként Marokkóval írt alá barátsági, együttműködési, és jószomszédsági egyezményt 1991 júliusában, Rabatban. Ez szolgált modellül a Tunéziával 1995 októberében aláírt szerződéshez is. Hasonló megállapodás aláírására Algériával - a 90-es években ott eluralkodott bizonytalan belpolitikai helyzet miatt - csak 2002-ben került sor.10 A politikai dialógus intézményesítése - a miniszterelnökök találkozója - együtt haladt a spanyol-maghrebi gazdasági kapcsolatok bővülésével. Madrid több százmillió eurós hitelt nyújtott a három országnak - a legtöbbet Marokkónak -, amelyek ennek eredményeként többet importáltak Spanyolországból, mint a tizenhárom dél-amerikai ország. Több száz, főként kis- és közepes vállalkozás kezdett gazdasági tevékenységbe a volt gyarmaton. A Spanyolország és Marokkó között működő pénzügyi program - amely mind meny- nyiségi, mind minőségi szempontból a legjelentősebb a spanyolok hasonló programjai közül - is segítette a gazdasági kapcsolatok elmélyítését és bővítését. Kettős céllal indították: hozzájárulni Marokkó gazdasági-társadalmi fejlődéséhez és segíteni a spanyol vállalatokat. A spanyol exportban Marokkó a tizedik helyet foglalja el, az Európai 68 Külügyi Szemle
