Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István előírásaival összhangban álló Szabadkereskedelmi Társulási Egyezmény megkötése jelenti. Ennek az Unió szempontjából legneuralgikusabb pontja a latin-amerikai országok mezőgazdasági termelői és állattenyésztői számára az EU piacaira szabad bejutást lehetővé tévő passzus. Éppen ezért nem véletlen, hogy az Európai Közösség e kérdésben a kis lépések taktikáját követi.28 Az Európai Unió és Latin-Amerika állam- és kormányfőinek második csúcstalálkozójára 2002 májusában, Madridban került sor. E találkozón a kulturális együttműködés kérdései játszották ugyan a főszerepet, azonban a konkrét gazdasági kooperáció és anyagi támogatás témái, mechanizmusának kiépítése és lehetőségei is napirendre kerültek. A történelmi hűség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az Andok Paktum öt országa (Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela), valamint a közép-amerikai térség államai a csúcstalálkozó gazdasági eredményeivel rendkívül elégedetlenek voltak. Az EU ugyanis - Romano Prodi európai bizottsági elnök szavaival élve - a keleti bővítés megvalósításáig nincs abban a helyzetben, hogy a térség országaival társulási megállapodást kössön. A két kivétel: Chile (amellyel 2002. május 18-án sor került ilyen egyezmény aláírására) és Mexikó (vele az erre irányuló tárgyalások már 2000-ben befejeződtek). 2002 első felében Spanyolország töltötte be az EU soros elnöki tisztségét. A spanyol kormány „Több Európát" című elnökségi programja Ibero-Amerika vonatkozásában az Európai Unió és Latin-Amerika második csúcsértekezletének, valamint az - Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay által alkotott szubregionális gazdasági társulással, a Mercosurral,29 továbbá az Andok Paktummal, valamint Mexikóval és Chilével rendezett - speciális csúcstalálkozóknak tulajdonított nagy jelentőséget. Kiemelte az EU Chilével aláírt és a Mercosurral a tárgyalások érdemi szakaszába jutott társulási egyezmény fontosságát, valamint azt, hogy mindezek a tényezők „biztosítják a térséggel való preferenciális kapcsolatok fenntartását és fejlesztését."30 „Spanyolország EU-hoz és egyidejűleg az Ibero-amerikai Közösséghez való tartozása - idézhetjük Josep Piqué akkori külügyminiszter szavait - a történelem belső lényegéből eredő tény... Úgy tűnik, hogy formát öltött Spanyolország két kontinens között betöltött híd-szerepe."31 Spanyolország különösen érdekelt a Latin-Amerika és az EU közötti sokoldalú kapcsolatok elmélyítésében, hiszen több évszázados történelmi, kulturális, nyelvi, vallási, szellemi kapcsolat és kötelék fűzi össze a spanyolul és portugálul beszélő népek nagy családját. Ezek a szálak képezték az alapját az 1991 júliusában, spanyol kezdeményezésre, a tizenkilenc latin-amerikai ország, valamint Portugália és Spanyolország részvételével a mexikói Guadalajara városában megalakult Ibero- amerikai Nemzetek Közössége (Comunidad Iberoamericam de Naciones, CIN) létrehozásának.32 Az alakuló értekezletet évenkénti csúcstalálkozók követték. A CIN és a spanyol kultúra iránt világszerte megnyilvánuló érdeklődés Spanyolországot a 54 Külügyi Szemle
