Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István A reformok nagy nyertese a közös agrárpolitika lett. Ennek aránya a közösségi költségvetés 1970. évi 86,9%-áról 1999-re 46,9%-ra csökkent. Ez a 2000-2006-os programozási időszakban 47,7%-ra nőtt. A strukturális alapok az ellenkező utat járták be. Részarányuk az 1970-es 2,7%-ról 1980-ban 11%-ra, 1990-ben 21%-ra, 1997-ben 32,5%-ra, 1999-ben pedig 37,1%-ra emelkedett. A 2000-2006 közötti periódusban viszont 34,1%-ra csökkent.18 Az Agenda 2000 a csatlakozási tárgyalásokat folytató kelet-közép-európai országok számára 2000-től előcsatlakozási alapok formájában, 2002-től pedig már mint új tagállamoknak nyújtott 39,5 milliárd eurós támogatással számolt. A berlini csúcson elfogadott határozatok ettől némiképp eltérő számadatokat tartalmaznak. Azok elemzésére a keleti bővítés kérdéseinél még visszatérünk. Az Agenda 2000 a strukturális intézkedésekkel kapcsolatos eljárások egyszerűsítésére, a koncentrációra, a decentralizált partnerkapcsolatok fejlesztésére, a megalapozott regionális programok kidolgozására, s a kedvezményezett térségtípusok számának mérséklésére törekedett. A hat célcsoportot háromra, a közösségi kezdeményezések négyszáz programját négy tevékenységi körre csökkentette. A javaslatok nagy újdonságát a kelet-közép-európai bővítés programjának már említett, számszerűsített megjelenítése jelenti. Az Unió regionális politikájának történeti bemutatására azért volt szükség, hogy érzékeltessük: a spanyol modernizációs és kohéziós célkitűzésekben milyen nagy jelentősége van a közösségi keretfinanszírozásnak. Az 1994 és 1999 közötti periódusban Spanyolország tíz autonóm régiója - Andalúzia, Asztúria, Cantabria, Kasztília és León, Kasztília-La Mancha, a Kanári-szigetek, Extremadura, Galícia, Murcia, a Valenciai Közösség -, valamint Ceuta és Melilla tartozott a kedvezményezett térségek közé. Ez 32,9 millió főt, az összlakosság 83,9%-át jelentette. A közösségi támogatások nagysága harmincmilliárd eurót tett ki, s éves átlagban mintegy tizenháromezer új munkahely létesítését eredményezte. Ez azért is különösen fontos Spanyolország számára, mert bár a konvergenciakritériumokat teljesítette, a 14-22%-os munkanélküliségi ráta azonban duplája a közösségi átlagnak. Továbbra is nehezen kezelhetőnek tűnt a külkereskedelmi mérleghiány, lemaradások voltak a szakképzettségi struktúrában is, és az öt hektár alatti mezőgazdasági üzemek aránya még mindig meghaladta az 50%-ot.19 A közösségi kerettámogatások évi 2-3%-kal járultak hozzá a GDP növekedéséhez. Ezt a spanyol uniós befizetések 1,1%-kal csökkentik. Mindezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy a belépéskor az uniós átlag 70,6%-át elérő, egy főre jutó spanyol GDP 1999-re 76%-ra, 2010-re pedig vásárlóerő-paritáson mérve 103,9%-ra emelkedett. A 2000-2006 közötti időszakban azonban továbbra is tíz autonóm közösség tartozott az 1. sz. cél által támogatott térségek közé. 2004-es adatok szerint, az új programozási időszak második felének kezdetén Extremadura a közösségi átlag 53%-án, Andalúzia 61%-án, Galícia 65%-án, Kasztília-La Mancha 67%-án, Murcia 69%-án, Ceuta és Melilla 46 Külügyi Szemle
