Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Közép-Európa: „elképzelt terek" és a 21. század kihívásai politikájához, mind a II. Vilmos nevével fémjelzett imperialista „világpolitika" gyakorlatához. Mitteleuropa ilyen módon mindinkább a német tengerentúli törekvések regionális bázisaként kapott jelentőséget, pontosabban a német hegemónián alapuló erős Közép-Európa megteremtése a tengeren túli koloniális terjeszkedés előfeltételévé vált. Közép-Európa fogalmának geopolitikai dimenziója számos értelmezésre ad alkalmat. Németország hagyományosan az európai „közép országaként" (Land der Mitte) definiálta magát, sőt a német politika jellemző toposza volt az a felfogás, miszerint Németország az európai középhelyzet (Mittellage) „áldozata". Ez a geopolitikai dimenzió kiterjed a német egyesülés „kisnémet" és „nagynémet" opcióira, valamint a második világháború utáni fejlődésre, amikor az európai „közép" a kialakuló megosztott nemzetközi rendszer kettős peremévé vált. Ez a geopolitikai szemlélet vonatkozott arra az időszakra is, amikor a két német állam egyesülése, valamint a NATO és EU keleti kibővülése nyomán Berlin újra centrális helyzetbe került. Közép-Európa sajátos geopolitikai értelmezése a dunai monarchia romjain kialakuló kisállamiság problémáival is éppen úgy összefüggött, mint Közép-Európának azzal a második világháború utáni korlátozott értelmezéseivel, amely a német és osztrák külpolitika gyakorlatában „Közép-Európát az Ostpolitikkal, illetve a szomszédságpolitika („Mitteleuropa mint szomszédságpolitika")8 gyakorlatával kapcsolta össze. Ebben az összefüggésben értelmezhetők azok a második világháború utáni politikai kezdeményezések is, amelyek a semlegesség vagy éppen az atommentesített közép-európai övezetek - közöttük például a Rapacki-terv - megvalósításával a térségnek különleges státust kívántak kölcsönözni, így a kettős német status quót elismertetni vagy éppen Ausztriát a térség más államait egymáshoz közelebb hozni. Közép-Európa az európai történeti fejlődés négy paradigmatikus változásával ösz- szefüggő diskurzust jelent különböző politikai, gazdasági és kulturális tartalommal. Az első az európai nagyhatalmak ütközőövezetéből felemelkedő megkésett német államiság, a második a dunai monarchia felbomlását követően a közép-európai kisállamok egymáshoz, valamint a német és szovjet nagyhatalomhoz fűződő viszonyának története volt. A harmadik diskurzus Közép-Európa eltűnése volt, az a második világháború utáni időszak, amikor a „középből" kettős perem alakult ki, s ebben a folyamatban a közép-európai dimenzió visszatérése azonossá vált a német és osztrák Ostpolitikkal, a közép-európai leszerelési és fegyverzetkorlátozási tervekkel, nem kevésbé az EK-hoz való közeledés politikájával és a térség kulturális újrafelfedezésével. A negyedik diskurzus a nagyhatalommentessé váló térség újraszerveződése, mindenekelőtt a visegrádi együttműködés volt, mint az európai integrációhoz vezető út eszköze, majd az európai integráció része, anélkül hogy egy közép-európai regionális érdekközösség és önazonosság megszilárdult volna. 2010. tavasz 41
