Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Garadnai Zoltán sorban a kulturális területen - „rendszerbomlasztó munkát" folytattak. Magyar részről már 1957-ben felmerült több nyugati diplomata, Fry brit követ és a budapesti Francia Intézet irodalmár igazgatója - Guy Turbet-Delof - kiutasítása.70 Ez a lépés egyrészt a forradalom utáni közvetlen „rendcsinálás" részét, másrészt az ideológiai harc eszközét jelentette és így Henri Quioc francia ügyvivő szerint „A nyugati képviseletekre tekintve visszatért a Rákosi-korszak."71 Guy Turbet-Delof (és Halkó Mária titkárnő) kémkedési ügye és későbbi kiutasítása részét képezte annak az ideológiai harcnak, amit a kádári vezetés a forradalom után a saját rendszerének elismerése érdekében kifejtett. A propaganda fontosságát kényszerítette ki azonban a forradalom egyéves évfordulója miatti feszültség. A Külügyminisztérium előterjesztésében a francia intézet igazgatójának, és a budapesti angol követnek kiutasítása szerepelt.72 A magyarok kezdeményezései azonban nem találtak viszonzásra, és Párizsban a CGT és a FKP kivételével minden francia párt, szervezet elzárkózott a magyaroktól. A magyar fogadásokra csak a francia szélsőbal képviselői mentek el, a külügyminisztérium részéről pedig csak nagyon alacsony szintű diplomata - legfeljebb osztályvezető szintig - képviselte a hivatalos Franciaországot. A követségen dolgozó magyar diplomaták lényegében egészen 1962-ig nagyon nehéz helyzetben voltak, mert semmiféle érdemi kapcsolatépítés és diplomáciai munka nem alakulhatott ki. A hivatalos Magyarország és a Kádár-rendszer problémái a franciák szemszögéből nézve nem voltak fontosak, és az ország presztízse gyakorlatilag a nullával volt egyenlő.73 Az ellenséges hozzáállás a francia külügyminisztérium, valamint a hivatalos szerveknek a párizsi magyar követség irányában tanúsított hidegen udvarias, gyakran barátságtalan viselkedésében, és ezzel párhuzamosan a nemzetközi szervezetekben Magyarországgal szembeni állásfoglalásokban egyaránt megnyilvánult. Ilyen volt a magyarkérdés támogatása az ENSZ-ben, a nemzetközi szervezetekben a magyar delegációk akkreditálásának az elutasítása, illetve a francia diplomaták Magyarország kormányát elítélő hivatalos megnyilatkozásai a magyarkérdéssel kapcsolatban. A franciák stílusát és helyzetértékelését mutatja, hogy Jean Paul-Boncour követ még a hivatalos magyar szervek előtt is - mivel a Kádár-kormányt „bábkormánynak" tartotta - nyíltan párhuzamot vont a franciaországi német, és a magyarországi orosz megszállás között,74 amivel természetesen nem vívott ki nagy népszerűséget magának, és a magyar kormány a viselkedését, stílusát megengedhetetlennek minősítette.75 Ugyanakkor francia részről nem szerették volna a kapcsolatok teljes megszakítását - ez sem francia kormány, sem a franciaországi magyar menekültek, illetve a magyarországi segélyosztók érdekeivel nem egyezett - és 1957 közepétől maga Jean Paul-Boncour követ is „megenyhült" a hivatalos magyar szervek irányába, és némi szarkazmussal a francia követség fenntartását, mint a magyar kormány ötven százalékos elismerésének fényeként értékelte. Magyar részről elsőnek ismét a kulturális együttműködésben vélték felismerni azt a lehetőséget, amely- lyel nyitni lehet egymás irányába, és egyben mindkét ország részéről lépéseket tettek a 184 Külügyi Szemle
