Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Gciradnai Zoltán mondásos viszonyban volt a Szovjetunióval. Belgrád számára a nyugati gazdasági kapcsolatokat szintén kiemelt fontosságúnak volt, de ez ellentmondásban volt a gazdaság gyenge teljesítőképességével. Belgrád számára a francia kapcsolat másodlagos jelentőségű maradt, mivel a segélyek kiemelt szerepe miatt erős volt a jugoszláv vezetés kötődése az angolszász világhoz. Az ország számára az el nem kötelezett országokhoz fűződő kapcsolat kiemelt fontosságúnak számított, ami növelte a konfliktus lehetőségét - a volt gyarmatok függetlenedése után - Franciaországgal. Jugoszlávia az algériai háborúba fegyverszállításokkal közvetlenül is beavatkozott (Slovenija eset),57 ami a világháború idejére visszanyúló rossz (De Gaulle és Tito közötti személyes ellentét) viszonyt tovább rontotta.58 A francia értékelések szerint azonban a jugoszlávok köztes helyet foglaltak el a többi szocialista országhoz képest. A jugoszlávok ellentmondásos politikáját mutatja, hogy ugyan támogatták a legfontosabb szovjet külpolitikai törekvéseket (mint a németkérdés, fegyverkezési tárgyalások és a nukleáris kísérletek), és szoros, bár ellentmondásos kapcsolatokat ápoltak a kommunista világgal, de eközben a külpolitikai téren egyre nagyobb mértékben fordultak a nyugati országok irányában. Ebben elsősorban a gazdasági problémák motiválták őket, amit a franciák is hamar észrevették és stratégiai célként tűzték ki, hogy a jugoszláv ipari fejlesztésekbe mihamarabb bekapcsolódjanak, mert abban is a jugoszláv külpolitika nyugati beágyazásának egyik lehetséges eszközét látták.59 Ezzel párhuzamosan a francia kapcsolat fontosságát jugoszláv részről is felismerték, és Uvalich nagykövet De Gaulle elnöknek átadta Tito elnök üzenetét, amelyben a két ország kapcsolatainak fejlesztését kívánta. De Gaulle ezen a megbeszélésen is a colombey-i francia-német közös nyilatkozat európai egyesülésre vonatkozó részére hivatkozott, amellyel a jugoszláv nagykövet teljesen egyetértett. De Gaulle ekkor sem hagyta megjegyzés nélkül az algériai felkelőknek nyújtott jugoszláv segítség miatt kirobbant botrányt, és lényegében ennek a kérdésnek a rendezésétől tette függővé a két ország kapcsolatainak alakulását.601959 folyamán a két ország kapcsolata nem változott lényegesen, és francia részről Jugoszláviának a szocialista táboron belüli elszigetelődéséről értekeztek, amelyből az egyik kitörési utat a jugoszláv harmadikvilág-politikában feltételezték.61 Párizsban úgy értékelték, hogy jugoszláv részről a nyugati kapcsolatokon belül Franciaország jelentősége fokozatosan megnövekedett, amelyet Popovic külügyi államtitkár békülékeny hangneme is megerősített.62 Ezt a jugoszláv enyhülési külpolitikát erősítette meg az, hogy ugyan a jugoszláv sajtó nagyon elítélően nyilatkozott a franciák szaharai atomrobbantásáról, de a négyszemközti megbeszéléseken a jugoszlávok megígérték, hogy „... nem mennek túlzottan messze," és alapvetően örömüket fejezték ki De Gaulle függetlenedési politikája kapcsán.63 Ez a fokozatos függetlenedési politika mutatkozott meg a párizsi csúcstalálkozó utáni jugoszláv politikában is. Belgrádnak a németkérdés - Romániához hasonlóan - nem volt olyan jelentős, mint Csehszlovákia vagy Lengyelország esetében, ahhoz inkább reálpolitikai megközelítésit Külügyi Szemle
