Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962) azzal, amikor egyértelműen utalt arra, hogy a kelet-nyugati konfliktusok elmúltával a felmerült konkrét kérdéseket meg lehetne vitatni.37 Rapacki lényegében ugyanezt ismételte meg 1960. február 18-án a francia nagykövetnek, és amikor az a német keleti határokkal kapcsolatos lengyel álláspontot kritizálta, a lengyel külügyminiszter határozott választ adott: „Önök ellenőrizzék a maguk németéit, mondta nekem, míg mi a magunkét fogjuk ellenőrizni. "38 A francia-német közeledés volt fő tárgya Gajewski és De Gaulle megbeszélésének is. De Gaulle eredménytelenül próbálta meggyőzni a lengyel nagykövetet arról, hogy a német veszély már nem akkora jelentőségű, mint ahogy azt Kelet-Európábán feltételezték. De Gaulle kifejtette, hogy az európai együttműködés kibontakozásának köszönhetően az ideológiai korlátok mellékes jelentőségűek lesznek, amelynek elérése érdekében a két ország közötti konkrét együttműködés kibontakoztatását javasolta.39 A szemmel láthatóan nehezen alakuló politikai kapcsolatok mellett a franciák keresték a gazdasági kapcsolatok kibontakoztatásának a lehetőségeit.40 A gazdasági kérdésekben azonban Lengyelország teljes mértékben függött a KGST kapcsolatoktól, fő kereskedelmi partnerei Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió voltak. Párizsban 1962-re a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait jónak értékelték, és nem tartották lehetetlennek, hogy a jövőben a nyugati gazdasági kapcsolatok egyre nagyobb teret kapnak, bár Lengyelország is küzdött a Franciaországgal szemben kialakult kereskedelmi hiány által okozott egyensúlyi nehézségekkel.41 A francia-lengyel kapcsolatok alakulását azonban visszavetette az algériai ideiglenes kormány lengyel részről történt elismerése. A lengyelek ugyanis a németkérdést (keleti határok) szorosan összekapcsolták az algériai háború ügyével. Az NSZK melletti francia kiállás a berlini válság ideje alatt tovább erősítette az ellentéteket, de az igazi konfliktust az algériai ideiglenes kormány (GPRA) de jure elismerése (1962. május 3.) váltotta ki. Lengyelország ebben a kérdésben a szovjet kormány egyik leghűségesebb követőjének bizonyult, ami a francia-lengyel politikai és diplomáciai viszony látványos megromlásához vezetett.42 Francia értékelés szerint a két ország kapcsolatainak jellege is kezdett megváltozni, és a hatvanas évek elejére már a kulturális kapcsolatok terén is akadályok jelentkeztek, bár a tradíció erejét mutatja, hogy a francia kormányzat Lengyelországot továbbra is más mércével kezelte, mint a többi szocialista országot.43 Csehszlovákia Csehszlovákia esetében a francia nagykövetség első benyomásai a lengyelországihoz hasonlóak voltak.44 De Gaulle Csehszlovákiát egy olyan mesterséges államnak tartotta,45 amely még a hatvanas években is küzdött a müncheni szerződés örökségével, és an2010. nyár 179
