Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepdójában (1958-1962) nyezte. A két ország kapcsolatainak alakulásában Hruscsov első titkár franciaországi utazása (1960. március-április) jelentette azt a fordulópontot, amely alkalmával a két vezető közvetlen és nyílt megbeszéléseket folytathatott, és a kelet-nyugati kapcsolatok minden kérdése megvitatásra kerülhetett. A közeledés azonban szinte azonnal megszakadt az U-2-es kémrepülőgép 1960. május 1-jei lelövése után, és a májusi nemzetközi konferenciára ismét Párizsba érkező Hruscsov május 19-én látványosan elhagyta Franciaországot. A közvetítő házigazda szerepét játszó De Gaulle továbbra is a kétoldalú kapcsolatok fontosságnak fenntartásáról beszélt, és a szovjet első titkár döntését - érzelmi kitörésektől sem mentes viselkedését - alapvetően a szovjet tábornokok nyomásával magyarázta.22 1960 és 1963 között a két ország kapcsolata nem változott, és a hidegháborús konfliktusok (berlini fal felépítése, az algériai ideiglenes kormány Moszkva részéről történő elismerése, a kubai válság)23 határozták meg a két ország viszonyát, és azon keresztül Franciaország kapcsolatait a keleti országokkal.24 1958 és 1962 között a két ország kapcsolatait egy kettős egyensúlytalanság jellemezte, ugyanis a két szuperhatalom közötti, illetve a francia-kelet-európai viszony ellentmondásai egymást erősítették, amihez társult a francia belpolitikai élet instabilitása. A két ország kapcsolatában a fordulatot az 1963-as esztendő jelentette, amikor a nemzetközi válságok elmúltával a kétoldalú közeledés kölcsönös szándéka erősödött meg.25 Lengyelország 1945 után a hagyományos szövetség megszakadt a két ország között, amelyet tovább mélyített a német keleti határokhoz fűződő érzelmi hozzáállás,26 illetve az, hogy ezt összekapcsolták az algériai háború problematikájával. Ugyanakkor Lengyelország nagyon fontos partnernek számított, és ezt a megkülönböztetett figyelmet De Gaulle személyes lengyelországi élményei is erősítették. Ehhez járult hozzá De Gaulle közvetlen, és a többi kelet-közép-európai diplomatához képest kiemelten jónak mondható viszonya Gajewski nagykövettel.27 A francia diplomácia úgy értékelte, hogy Lengyelország viszonylag szabad ország. Ezt Párizsban az 1956-os mozgalmaknak tulajdonították, amelyek arra kényszerítették a belső hatalmi válsággal küszködő kommunista pártot, hogy a hatalom megőrzése érdekében engedményeket tegyen a lakosság irányába.28 A nemzeti érzelem ugyanakkor erős maradt, az egyház kiemelten fontos szerepet töltött be a társadalmi integrációban és a szovjet rendszerrel szembeni ellenállásban.29 Lengyelország külpolitikájában a többi szatellitához képest viszonylag nagy mozgástérrel rendelkezett, de saját biztonsági érdekeiből következően hűségesen követte a szovjet irányvonalat, és ezt Wladislav Gomulka gdanski beszéde (1958. június. 29.) is megerősítette, aki a Szovjetunió mellett kötelezte el az országot, elítélte Nagy Imrét és a jugoszlávok politikáját. Francia értékelés szerint ez a beszéd azt bizonyította, hogy a 2010. nyár 177
