Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya mutatott a Heimwehrekkel.203 Mindeközben egy Seipel körül kialakuló csoportosulás, amelyhez Rintelen, Pfriemer és Vaugoin is tartozott egyre erősebben ítélték el a kancellár szociáldemokratákkal folytatott egyezkedéseit, így rövidesen a helyzet eszkalálódásával számoltak. Novemberben tudatosult a magyar külügyi vezetésben, hogy az olaszok direkt kapcsolatot építettek ki a Heimwehrrel, ami lehetővé teszi a számukra, hogy első kézből vett információk alapján tájékozódjanak és esetlegesen közvetlen nyomást gyakoroljanak a mozgalomra. Mindez többféle konzekvencia levonására késztette a magyar vezetést. Egyrészt csökkent a magyar felelősség a technikai kivitelezés kapcsán, másrészt a magyar közvetítés jelentőségét veszítette. A magyar vezetés amellett döntött, hogy mivel az ausztriai események kimenetele a novemberi állás szerint a közeljövőben nem vezet kormánypuccshoz, a közvetítő szerepét ebben a tekintetben minimálisra csökkenti.204 Az alkotmányreform előkészítő munkálatai és a parlamenti vitája körül kialakult feszültségek a lakosság és a fegyveres alakulatok hangulatában és fokozott aktivitásában is lecsapódott. November végén senki sem tudhatta biztosan, hogy sikerül-e az alaptörvények módosítását kieszközölni, vagy esetlegesen egy polgárháború veszélye fenyeget? A szociáldemokrata párt vezetősége ragaszkodott bizonyos engedményekhez205 az új alkotmány elfogadásáért cserében. Schober hajlandónak mutatkozott ezek teljesítésére, amivel Steidle és követői egyet értettek, míg Pfriemer és követői nem, ők egy radikális megoldást javasoltak. Vaugoin és Rintelen is a radikális megoldás híve volt. Egyre több tartományban került sor Heimwehrek által szervezett tömegrendezvényre és megmozdulásra, ahol a mozgalom egyes irányítói tudatosan dühítették és ingerelték a lakosságot, kihasználva az általánosan kialakult türelmetlenséget és feszültséget, így felmerült annak veszélye, hogy az irányítás kicsúszik a vezetők kezéből. A Heimwehr vezetősége olasz támogatással Schober leváltását tervezték. A kancellárhelyettes és erősen Hei m wehr-szimpatizáns Vaugoin, aki a hadügyminiszteri posztot is betöltötte, azonban kiállt Schober mellett és ezzel megakadályozta annak bukását.206 Schober azonban ügyes politikai taktikájának eredményeképpen egy bizonyos fokú szuverenitásra tett szert a mozgalommal szemben, így már november végén az alkotmánymódosítás sikeres és legális megvalósulásával lehetett számolni.207 Mussolini és főként Grandi számára Schober legális és egyértelmű jobboldali orientációjú politikája a kezdetektől szimpatikusabb, nagyobb eredményekkel kecsegtető volt, mint a különösen Grandi által kétségbe vont Heim wehr erőszakos, de nem jól szervezett politikája. Az olasz kormány 1929. végén már nem szorgalmazta a Heimwehr hatalomra juttatását és nem is kívánta ezt pénzügyi, fegyverzetbeli segélyekkel támogatni, elfogadni tűnt a schoberi fokozatosság politikáját. Ausztria nem folytatott aktív külpolitikát Seipel időszakában, egy egyensúlyi politikára törekedett a nemzetközi pénzügyi támogatás biztosítása érdekében. Schober ezzel szakítva egy egyértelmű közeledést választott Olaszországhoz208 és ezen keresztül 164 Külügyi Szemle
