Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya letezte azokat az erőket, amelyek az esetleges magyar beavatkozás oldalán és az ellen harcolnának Ausztriában. Illetve számba vette a magyar beavatkozással szemben várható kisantant reakciókat is. Az emlékirat abból indult ki, hogy egy csehszlovák beavatkozással és így egy magyar-csehszlovák háborúval biztosan számolni kell, amelynek kivédésére Magyarország egyedül nem elég erős. Ezért a honvédelmi miniszter egy magyar beavatkozást csak abban az esetben tartott eredménnyel és nem bukással kecsegtetőnek, ha egy biztos és szilárd olasz ígéret érkezik, hogy Magyarország mindenképpen számíthat az északi szomszédjával szembeni támogatásra.177 Ilyen magyar katonai beavatkozásra nem került sor, de nem azért, mert a magyar külügyi vezetés ettől a lehetőségtől kategorikusan elzárkózott,178 hanem elsősorban azért, mert a Heimwehr nem indította meg az ígért akcióját, amellyel összefüggésben a magyar fegyveres erők beavatkozhattak volna. A bethleni vezetés úgy vélte, hogy csupán a Heimwehr további támogatása, aktivitásának növelése az egyetlen eszköz az osztrák kancellár szociáldemokratákkal kiegyezésre törekvő politikája ellen. így ennek az előfeltevésnek tudatában a magyar külügyi vezetés úgy döntött és ezt az olasz vezetés tudomására is hozták október közepén, hogy a megígért olasz pénzsegély második részét is kifizetik a Heimwehrnek. Október 21-én Apor Gábor kézzel írt levele mellett egy táskát is küldött Jánkyhoz Bécsbe, amelyet a magyar összekötőnek a „tudott célra" kellett eljuttatnia. Még egy részlet érkezésével számolhatott Jánky, hiszen Apor közölte, hogy 1300 000 lírát még nem váltott át, mert a feltűnést kerülni akarta ilyen nagy összegek beváltásával. Azonban hozzáfűzte, hogy ezt a pénzt „oly hosszas és kínos tárgyalások útján tudtuk kicsikarni, hogy kizártnak tartjuk, hogy ennél többet kapjunk." Ehhez az olasz segélyhez csatolta még Apor azt a „havi 30,5 ezer schilling" összeget, amelyet feltételezhetően havi rendszerességgel a magyar költségvetésből utaltak át a Heimwehrek részére. Apor kérte Jánkyt, hogy erre a tényre hívja fel „bérces barátunk", azaz Steidle figyelmét is. „Ezzel az összeggel ki kell jönniük."179 Ennek a pénzösszegnek a folyósításával véget ért a Heimwehr magyar közvetítéssel kieszközölt olasz segélyezése. A mozgalom vezetői örültek a pénzsegélynek, azonban számoltak a megígért fegyverzetbeli segítséggel is, amely megszervezésével a stájer Pfriemert bízták meg, és várták a részletes információkat, hogy kivel és mikor tárgyalhatnak.180 November elején Grandi kijelölte azt a személyt, akivel a fegyverek ügyében Rómában megkezdődhetett a tárgyalás.181 Az olasz kormány azonban 1929 végén nem adta meg a kért és korábban megígért fegyvereket. Ősz folyamán az osztrák jobboldali sajtó a Schutzbund csehszlovák fegyversegélyeiről cikkezett, míg a szociáldemokrata sajtó a Heimwehrek olasz fegyverszállítmányairól írt. Ezek a sajtóhírek a külföld érdeklődését is felkeltette. Az angol kormány november közepén valamennyi Ausztriával szomszédos állam figyelmét jegyzékben hívta fel arra, hogy a határőrizet szigorításával az illegális fegyverszállítás elkerülhető, 160 Külügyi Szemle
