Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya hivatkozott Bethlen azon ígéretére, hogy a „nyilatkozatot kérő hely" az „akció sikere esetén a dél-tiroli németeknek kulturális területen /iskola/ könnyítéseket engedélyez". Továbbá kérte a magyar miniszterelnök közbenjárását, hogy a kilátásba helyezett első „küldemény" a megbeszélt úton mihamarabb célhoz érjen, hogy egy esetleges októberi akcióhoz az előfeltételek megvalósulhassanak.67 Az olasz külügyi vezetés az összeg kifizetésével nem késlekedett, hiszen „a kilátásba helyezett pénzből 500.000 líra" már ekkor a budapesti olasz ügyvivőnél volt deponálva, aki sürgönyi felhatalmazásra azonnal diszponálhatott felette. A második részletet is már készenlétbe helyezték.68 Augusztus 25-én az olasz megbízott Apor Gábor osztályvezetőnek átadta a megígért pénzösszeg két csekkjét. „De Astis megjelent nálam szólt Apor feljegyzése és átadott 2 csekket (...) az egyik 500 000 líráról, a másik 1.120 000-ről. Ezeket átvettem, és nyugtát adtam."69 Az olasz fél kérte, hogy Steidle is adjon nyugtát az átvett pénzösszegekről, és azok magyar közvetítéssel jussanak el mihamarabb Rómába.70 Jánky szeptember elején tovább folytatta az egyeztetéseket, hiszen az előzetes ígéretek alapján egy ősszel bekövetkező fordulattal számoltak. A Heimwehr-vezetők tényekkel és bizonyítékokkal az egyre növekvő belpolitikai támogatottságukat és tervük kivitelezhetőségét törekedtek a magyar tárgyalófélnek bizonyítani. így arról számoltak be, hogy Seipel még inkább közeledett a mozgalmukhoz, és egyre markánsabban kristályosodik ki a kancellár támogatása.71 Ennek bizonyítására hozta fel Steidle a kancellárral folytatott egyeztetését, amikor is arra a konkrét kérdésre, hogy hajlandó-e a kancellár velük együttműködni a „jelenlegi socialista regime megbuktatásában", igennel válaszolt. Seipel ezen beszélgetés során megígérte tárgyalópartnereinek, hogy az október 7-re tervezett Wiener Neustadt-i (Bécsújhely) felvonulásukat engedélyezni fogja. Az osztrák kancellár válasza szintén pozitív volt arra a kérdésre, hogy az állami karhatalmi szervek egy „komoly összetűzés esetén" a Heimwehr oldalára állnak-e? A kancellár ezek ellentételezéseként arra kérte Steidlét, hogy a mozgalom ne provokáljon, „mert az az osztrák közvéleményre rossz hatással volna". Jánky beszámolóját követően Khuen-Héderváry engedélyezte az Olaszországból származó pénzügyi segély első részletének (597 ezer schilling) átadását.72 Ez a folyósított összeg szentesítette a milánói titkos megállapodást, azaz az olasz-magyar közös segítségnyújtást és társrészességet az osztrák kormány megdöntési kísérletében. A Heimwehr-vezetés elérkezettnek látta az időt az első erőpróbához 1928 őszére. Az osztrák központi pénzekből származó, önmagában csak a szinten tartásra elegendő támogatás mellett az Olaszországból már megérkezett és további kilátásba helyezett pénzek birtokában a erődemonstrációt tervezett, amelyhez Seipel jóváhagyását is megszerezték. Az október 7-ére Bécsújhelybe, Alsó-Ausztria szociáldemokrata fellegvárába szervezett tömeges Heimwehr-felvonulás egyértelműen provokációnak számított/3 A felvonulás engedélyezése a kancellár részéről világos állásfoglalást jelentett az erősödő Heimwehr mozgalom és annak céljai mellett. 142 Külügyi Szemle
