Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)

Mürber Ibolya hivatkozott Bethlen azon ígéretére, hogy a „nyilatkozatot kérő hely" az „akció sikere esetén a dél-tiroli németeknek kulturális területen /iskola/ könnyítéseket engedélyez". Továbbá kérte a magyar miniszterelnök közbenjárását, hogy a kilátásba helyezett első „küldemény" a megbeszélt úton mihamarabb célhoz érjen, hogy egy esetleges októberi akcióhoz az előfeltételek megvalósulhassanak.67 Az olasz külügyi vezetés az összeg ki­fizetésével nem késlekedett, hiszen „a kilátásba helyezett pénzből 500.000 líra" már ek­kor a budapesti olasz ügyvivőnél volt deponálva, aki sürgönyi felhatalmazásra azonnal diszponálhatott felette. A második részletet is már készenlétbe helyezték.68 Augusztus 25-én az olasz megbízott Apor Gábor osztályvezetőnek átadta a megígért pénzösszeg két csekkjét. „De Astis megjelent nálam szólt Apor feljegyzése és átadott 2 csekket (...) az egyik 500 000 líráról, a másik 1.120 000-ről. Ezeket átvettem, és nyugtát adtam."69 Az olasz fél kérte, hogy Steidle is adjon nyugtát az átvett pénzösszegekről, és azok ma­gyar közvetítéssel jussanak el mihamarabb Rómába.70 Jánky szeptember elején tovább folytatta az egyeztetéseket, hiszen az előzetes ígé­retek alapján egy ősszel bekövetkező fordulattal számoltak. A Heimwehr-vezetők té­nyekkel és bizonyítékokkal az egyre növekvő belpolitikai támogatottságukat és tervük kivitelezhetőségét törekedtek a magyar tárgyalófélnek bizonyítani. így arról számoltak be, hogy Seipel még inkább közeledett a mozgalmukhoz, és egyre markánsabban kris­tályosodik ki a kancellár támogatása.71 Ennek bizonyítására hozta fel Steidle a kan­cellárral folytatott egyeztetését, amikor is arra a konkrét kérdésre, hogy hajlandó-e a kancellár velük együttműködni a „jelenlegi socialista regime megbuktatásában", igen­nel válaszolt. Seipel ezen beszélgetés során megígérte tárgyalópartnereinek, hogy az október 7-re tervezett Wiener Neustadt-i (Bécsújhely) felvonulásukat engedélyezni fogja. Az osztrák kancellár válasza szintén pozitív volt arra a kérdésre, hogy az állami karhatalmi szervek egy „komoly összetűzés esetén" a Heimwehr oldalára állnak-e? A kancellár ezek ellentételezéseként arra kérte Steidlét, hogy a mozgalom ne provo­káljon, „mert az az osztrák közvéleményre rossz hatással volna". Jánky beszámolóját követően Khuen-Héderváry engedélyezte az Olaszországból származó pénzügyi se­gély első részletének (597 ezer schilling) átadását.72 Ez a folyósított összeg szentesítette a milánói titkos megállapodást, azaz az olasz-magyar közös segítségnyújtást és társré­szességet az osztrák kormány megdöntési kísérletében. A Heimwehr-vezetés elérkezettnek látta az időt az első erőpróbához 1928 őszére. Az osztrák központi pénzekből származó, önmagában csak a szinten tartásra elegendő támogatás mellett az Olaszországból már megérkezett és további kilátásba helyezett pénzek birtokában a erődemonstrációt tervezett, amelyhez Seipel jóváhagyását is meg­szerezték. Az október 7-ére Bécsújhelybe, Alsó-Ausztria szociáldemokrata fellegvárába szervezett tömeges Heimwehr-felvonulás egyértelműen provokációnak számított/3 A felvonulás engedélyezése a kancellár részéről világos állásfoglalást jelentett az erősö­dő Heimwehr mozgalom és annak céljai mellett. 142 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents