Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya A Heimwehr sem tétlenkedett, a szervezkedés tovább folytatódott. Cletus von Pichler altábornagy a Heim wehr katonai parancsnoka több osztrák tábornokkal is tárgyalt egy esetleges katonai akció részleteit illetően. A katonai jellegű megbeszélések is sikeresnek bizonyultak, végső megállapodás született, hogy szükség esetén a Heimwehr egyes egységeit Schober rendőrfőnök rendelkezésére bocsátják, míg más egységek hátramaradnak, és a rend biztosítását végzik.49 A Steidle-Bethlen-tárgyalásról készített feljegyzést és Steidle memorandumát Hory római követ útján eljuttatták az olasz vezetéshez. Mussolini nagy érdeklődéssel hallgatta a római magyar követ beszámolóját, és tartalmát helyeslőleg vette tudomásul. Mussolini kifejtette, hogy Olaszországban is hasonló volt a helyzet, mint a jelenlegi Ausztriában. A polgári pártok és a liberálisok „tapsoltak a fasiszták kommunista ellenes akcióihoz", miközben féltek azok túlságos megerősödésétől. Az olasz vezér azt tanácsolta, hogy részletes akcióprogram kidolgozása lenne célszerű, amely lehetővé teszi a sikeres végrehajtást.50 Tudomásul véve a kért támogatás szükségességét és a magyar közvetítő szerepet, megígérte a budapesti olasz követségen keresztül a kért összeg átutalását. A megállapodásoknak megfelelően Durini di Manza51 budapesti olasz követen keresztül bonyolította le a pénzügyi tranzakciót. A fegyverek tekintetében még további részletek tisztázását tartotta Mussolini szükségesnek.52 Az olasz miniszterelnök biztosítékot is ígért az osztrák Heimwehreknek, ha elérkezik az idő „én elsőnek fogom az új régimét elismerni" jelentette ki Mussolini.53 Az olasz támogatás előkészületei megkezdődtek. Grandi, aki kezdetektől beavatott volt a magyar-osztrák titkos tárgyalásokba mindvégig szkepszissel tekintett az osztrák szélsőjobboldali mozgalom nagyravágyó terveire, és nem bízott egy erőszakos hatalomátvétel sikerében. Mindezek ellenére, felső parancsra magához kérette a római magyar követet a részletek tisztázása céljából. Az államtitkár kifejtette az olasz álláspontot, miszerint egy új, jobboldali kormány Magyarország számára „talán bizonyos fokú előnyt jelent" és Olaszország számára is szimpatikus. Azonban hozzáfűzte, hogy az olasz közép-európai befolyás kialakítását jobban elősegítené egy gyenge északi szomszéd „félig vörös" baloldali kormánnyal, mintha „ott is rendes elemek kormányoznának", akik határozottabban lépnének fel Dél-Tirolért.54 Grandi megerősítette a Mussolini által megígérteket, a kért összeget és a fegyvereket. Ennek teljesítését azonban egy feltételhez kötötte. „Ha segítünk szomszédunknak akár egy külpolitikai botrány vállalásával talpra állni, akkor annak garanciát kell vállalnia, hogy a dél-tiroli kérdést nem feszegeti, de ezt írásbeli deklarációba kell adnia."55 Már Bethlen és Mussolini milánói tárgyalásakor is szóba került, hogy egy jobboldali kormányváltás esetén a Duce hajlandó engedményeket tenni a kisebbségi kérdésben. Azonban a tárgyalások komollyá válásával az olasz vezetés segítsége fejében egy Dél-Tirolról lemondó nyilatkozatot várt el az új osztrák vezetéstől. Ennek megfelelően tájékoztatta Bethlen Steidlét. Egy ilyen jellegű deklarációval, illetve annak technikai 138 Külügyi Szemle
