Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
A felíveléstől a stagnálásig 1927. augusztusban Jánky beszámolót küldött a hadügyminisztériumba a Heimwehrek erősödő kapcsolatteremtő és „politikai együttműködő" szándékáról. A mozgalom vezetői tehát Magyarországtól anyagi segítségre számítottak. Egyrészt fél éven át havi 50 ezer schillinget igényeltek szervezetük ütőképessé tétele céljából. Másodsorban a burgenlandi frontharcosok szövetsége, amely szintén a Heimwehrekhez tartozott, Sopron környékén egy fegyverraktár létesítését kérte. Mivel indoklásuk szerint egy burgenlandi fegyverraktár a Schutzbund állandó ellenőrzése miatt nem sokáig maradhatna titokban.33 1927. augusztusban sem a támogatás időtartamát, módját, sőt még az okát sem tisztázták; ez a kérdés Bethlen 1928. áprilisi milánói útjáig lezáratlan maradt. A bethleni vezetés kezdetben, az olasz-magyar kapcsolat kialakulásakor még számolt azzal a lehetőséggel, hogy támogatása fejében Burgenlandot a békés revízió első sikereként visz- szakaphatja. Éppen a magyar revízió ellen létrejött frontharcosok szövetségének esetlegesen nyújtandó fegyverzetbeli segítség (Sopron környéki fegyverraktár) miatt tűnt kétségesnek, hogy Burgenland visszaszerzésével reálisan lehetett volna számolni.34 Másrészt a kisméretű területi revízió, mint Burgenland visszaszerzése nem képezhette a bethleni politika elsődleges célját. A magyar vezetés is tisztában volt azzal, hogy az ezzel járó komplikációk és az egyetlen nem kisantant ország jóindulatának elvesztése nagyobb károkat és hátrányokat okozott volna, mint a kisméretű területnyereség. 1928: a nagy tervek ideje Az egymástól független kapcsolatfelvételi és financiális támogatást célzó kísérletek 1928. kezdetén is még tetten érhetők, hiszen a Heimwehrek pénzügyi gyengesége és a központi vezetés kérdése még mindig megoldatlan volt. A tartományi különbözőségen túl a tartományokon belül is megmaradtak az ellentétek, éppen a vezetők rivalizálásából adódóan. Erre a legjobb példa a stájer vezetés volt, ahol több önjelölt is törekedett a vezető pozícióra, így Anton Rintelen tartományfőnök, Ferdinand Pantz35 földbirtokos, Walter Pfriemer Heimwehr-vezető is, aki 1931-ben egy sikertelen puccskísérlet vezetőjévé is vált. A milánói titkos találkozón megállapodott irányvonalnak megfelelően a magyar vezetőség a „hivatalos" osztrák Heimwehrrel, azaz a tiroli Steidle által vezetett szervezettel 1928 tavaszán egyre intenzívebb kapcsolatokat kezdett kiépíteni. A kapcsolattartási feladatokat a követségre tanácsosként kinevezett vitéz Jánky Béla36 lovassági tábornok látta el, aki már 1921-ben a bajor szélsőjobboldali kapcsolatok kiépítésében is jeleskedett. Jánky, noha követségi titkári kinevezéssel bírt, feladatköre jóval szélesebb területet ölelt fel. Nem Ambrózy követnek tartozott elsősorban beszámolási kötelességgel, hanem közvetlenül a külügyi központba küldte jelentéseit, amelyeket 1928 folyamán „szigorúan titkos használatra" még a követ rendelkezésére bocsátott.37 1929 nyarától 2 010. nyár 135
