Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Nagy Gábor: A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése. Az uniós környezet tanulságai a magyar-orosz viszony jövőjéhez
A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése kapcsán a Gazprom jobb tárgyalási pozícióinak gazdasági hasznára teszi a hangsúlyt. Ukrajna vagy Fehéroroszország itt már nem annyira biztonságos tranzitországok, ami az én olvasatomban azt is jelenti, hogy az EU elköteleződése Kijev oldalán nem történhet más elvek mentén, mint amit az orosz féllel szemben is szorgalmaz Brüsszel. Valóban közösen lenne érdemes - jól rögzített elvek, jogok mentén - „intézni" a közös szomszédság ügyeit, s nem annyira Moszkva ellenében. Már ebbe az irányba mutat Averre meglátása110 is, aki egyfajta érdekszféra-építést még felfedez Moszkva magatartásában, de fontosnak véli az orosz fél biztonsági igények megismerését, fokozatos beépítését is. Sz. Bíró elemzése111 Közép-Ázsia kapcsán úgy vélem itt is szolgál egy tanulsággal: Moszkva valódi geopolitikai játékos ebben a térségben is, s akár Ukrajna akár Moldova EU iránti erős elkötelezettsége miatt kizárható ugyan a térség önálló integrációiból, így azonban azok sikere is kétséges lehet. Ennek a „kizárásnak" már csak azért sem lenne értelme, mert a Kreml célja112 nem egy EU-ellenes integrációs mag kialakítása maga körül, hanem éppen saját vezetésével az unióhoz kívánja ezt a szerveződést kötni. Az orosz vezető szerep pedig azért is lehet jogos, hiszen Oroszország több anyagi, katonai áldozatot113 visel a térségért, mint annak többi állama vagy az EU. Akár Grinberg,114 akár más képviselői115 az orosz tudományos közegnek már akkor tisztában voltak vele, hogy a nyugati FÁK-országoknak Moszkva önmagában semmiképpen se vonzó központ, s az unió felé (is) orientálódnak. így tehát Moszkva számára is fontos lehet az EU presztízse. A térségről való közös gondolkodásnak az unión belül egyik legnagyobb akadálya Lengyelország. Túlzott érintettsége a 2004-2005-ös ukrajnai események kapcsán, amikor is Kijev „ügyvédjeként"116 kívánt fellépni, a közös ténykedésnek, felelősségvállalásnak nem kedvezett. Általam is jogosnak vélt aktív részvétele az ENP-keretében ilyen fokú „kompromittáltság" mellett azonban gyengítheti annak eredményeit, lehetőségeit Moszkva szemében. A térségre jobban összpontosító Keleti Partnerség (KP)117 célja így semmi tagsági perspektíva nem lett. Ennek elmaradásában bizonyára szerepe lehetett Berlinnek is, hiszen a német vezetés nem kockáztatta118 ilyen dolgok miatt kitűnő viszonyát Moszkvával, így anyagi, biztonsági megfontolásokon túl emiatt se támogatta119 Kijev vagy Tbiliszi NATO-tagságát. „Elvtelen" támogatásra se ragadtatja azonban magát, hiszen 2007 tavaszán a nagyobb fenntarthatóság, környezetvédelem irányába tett uniós szintű javaslatai révén az orosz energetikai függőség mérsékelhető, ez azonban még sem teremtett közvetlen konfrontációt a Kremllel. A post-PCA-tárgyalások leállását120 eredményező grúz-orosz háború vizsgált témánkban is tanulságokkal járt. Először is Grúzia rendkívül kompromittálódott Brüsszel szemében, egy kiszámíthatatlan szövetségessé121 vált. Végül újra bebizonyosodott, hogy Moszkva fontos122 a térség biztonsága szempontjából, azaz az USA-EU ennek biztosítására maguk nem képesek, így energetikai terveik is nagy kockázatokat hordoznak a térségben Moszkva ellenében. 2010. nyár 101
