Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Nagy Gábor: A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése. Az uniós környezet tanulságai a magyar-orosz viszony jövőjéhez
A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése mutatja, s ennek kapcsán az orosz fél joghoz fűződő viszonyát találják ellentmondásosnak31 a szerzők. Ezzel is magyarázzák az unióhoz való további közeledése lelassulását, megakadását - tekintve a jog kiemelt szerepét az unióban. Az aszimmetrikus interdependenciák (uniós energiapiaci liberalizáció késleltetése, külföldi befektetők korlátozása és eltérő bánásmódok biztosítása nekik az orosz piacon) egyik fő területe éppen az energetika, melynek a posztszovjet térség tanulságaival kiemelt figyelmet szánok. Energia-párbeszéd, avagy meg nem értett kölcsönösség Az energetika kiemelését két okból is célravezetőnek tartom: egyrészt a két fél áruforgalmában kimagasló az ásványi fűtőanyagok, kenőanyagok szerepe, hiszen EU-orosz relációban 2009 első félévének adatai alapján az uniós import 72,3 százalékát32 ilyen termékek tették ki, vagyis a mennyiség változatlansága esetén csupán az olajárak mozgása is igen jelentős változásokat generál a kétoldalú kereskedelmi forgalomban. így nem véletlenül a 2009-es évben az uniós importon belül az orosz arány 9,6 százalékra33 esett vissza. Másrészt a 2004-es bővítés jelentősen változtatott a közösség energetikai helyzetén. Az energetikai kapcsolatok értékelése során talán az egyetlen közös és széles körben elfogadott álláspont, hogy kölcsönös függőség jellemzi a feleket. Ez a függőség azonban egészen eltérő reakciókat képes kiváltani Brüsszel, a tagállamok vagy éppen a Kreml részéről, hiszen annak szintje igencsak eltérő. Uniós elemzők34 joggal emelik ki a 2000 óta zajló energiadialógus sikereit. Egyes orosz szakemberek sokkal inkább vélik a klasszikus európai bizalomhiány, Oroszországgal szembeni távolságtartás35 példájának az energetikát, a folyamatos „energiafegyverre" és energia-NATO-ra36 való hivatkozások tükrében. Nekik gyakran az intézményesített párbeszéd nem az együttműködésről szól, hanem Oroszország elleni „védekezésként"37 jelenik meg. Az uniós tendenciák és az igények egy erősödő közösségi fellépés irányába mutatnak, melyre a lisszaboni szerződés 176. a) cikke38 kitűnő lehetőséget kínál. Ez a korábban jellemzett orosz taktikának szűkebb mozgásteret biztosítana. További vizsgálódásom három kérdéskörre (jogi szabályozás, diverzifikáció, tranzit és hálózatok) fókuszálom, mindig a földgázra koncentrálva. A földgázszállítások speciális biztonsági tulajdonságain túl ezt az uniós primer energiafelhasználásban való növekvő részesedése,39 illetve fokozott közép-európai jelenléte40 teszi indokolttá. A jogi szabályozás aspektusai erősen kötődnek az EU-orosz vonalon a befektetések kapcsán fennálló nézeteltérésekhez. Ebben a kérdéskörben az Európai Bizottság elég erős szereppel bír, hiszen az energiapiaci liberalizációt támogató intézkedései elsősorban a belső piac harmonizációjából eredően erős kompetenciákat adnak neki. Egyes orosz szakértők megnyilvánulásai arra engednek következtetni, hogy Moszkva nagyon 2010. nyár 93
