Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
Grúber Károly-Törő Csaba létre. Az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER), a Politikai és Biztonsági Bizottság (PSC) és még számos tematikus munkacsoport heti ülései lehetőséget nyújtanak a visegrádi álláspontok bemutatására. Mivel az állandó jelleggel zajló döntéshozatali folyamatok a tagállamok folyamatos figyelmét és véleménynyilvánítását igénylik, a hatékony részvétel és a közös érdekek támogatása összehangolt V4-megközelítést igényel mind az EU politikájának előkészítő, mind döntéshozó fázisaiban. Következésképpen a csatlakozás után a V4-országok tanácskozásai minden - miniszteri, nagyköveti és szakértői - szinten a tanács üléseinek, valamint az EU állam- és kormányfői tanácskozásainak tematikáját követik. Ez a tendencia érvényes a szektorális és külpolitikai együttműködésre is. Különösen jelentős és látványos egyeztetési szintet jelentenek a mára már gyakorlattá vált visegrádi miniszterelnöki találkozók az Európai Tanács ülései előtt.4 A V4-es „minicsúcsok" fontos koordinációs feladatot tölthetnek be közvetlenül a 27 EU-tagállam teljes körében megtartott legfelsőbb szintű és legfontosabb aktuális, valamint stratégiai uniós döntéshozatali események előtt. Az uniós döntéshozatali folyamat közben alkalmazott V4-egyeztetések eredményességét és jelentőségét közvetve megerősítette a francia elnök, amikor a koppenhágai klímakonferencián tett EU-vállalások finanszírozását tárgyaló Európai Tanács előtt tartott visegrádi különtalálkozó megtartása miatt kifejezte ingerültségét. Kijelentette, hogy „ha találkozni fognak a tanács minden ülése előtt, ez kérdéseket vet fel."5 Kommentárja nem csupán egyetlen alkalom következményére reagált (egységes visegrádi álláspont szemben az aktuális francia javaslattal), hanem az egyeztetett V4-érvek és -állásfoglalások lehetséges súlyára azon tagországok forgatókönyveivel szemben, amelyek hagyományosan dominálják az EU döntéshozatalát, és meghatározzák annak végkimenetét. A legnagyobb EU-tagországok szűk körű konzultációinak rendszeres résztvevői zavarónak találhatják - az EU tanácsában és a legmagasabb szintű uniós döntéshozatalban, az Európai Tanácsban - a már jól kipróbált francia-német vezénylet számára az általuk régóta alkalmazott gyakorlatot követő együttműködést a kisebb tagállamok esetében. Különösen akkor, ha számításba vesszük, hogy a Visegrádi Négyek tanácsban leadható szavazatainak összesített súlya (Lengyelország 27+Csehország 12+Magyarország 12+Szlovákia 7) megegyezik a francia-német duó szavazatainak (Franciaország 29+Németország 29) számával. A kettős mérce alkalmazása mellett a francia elnöki kijelentés tükrözi a sikeres visegrádi együttműködésben rejlő lehetséges következmény és hatás elismerését. Nyilvánvalóvá vált, hogy a közép-európai országok közös érdekeinek képviselete sokkal eredményesebben valósulhat meg a legnagyobb EU-tagállamok politikai, gazdasági és pszichológiai nyomásgyakorlásával szemben. A visegrádi államok kormányainak politikusi vagy szakértői találkozói mellett nemzeti parlamentjeik képviselői is rendszeres megbeszéléseket tartanak regionális és aktuális európai ügyekben. A visegrádi csoport interparlamentáris együttműködése 56 Külügyi Szemle
