Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Hamberger Judit: Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4)
Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4) A visegrádi együttműködés nem foglal magában minden közép-európaiként számon tartott országot, csak Lengyelországot, Csehországot, Magyarországot és Szlovákiát. Ezért belső és külső „nyomásnak" van kitéve, hogy tagállamainak számát és az együttműködés kereteit bővítse ki, terjessze ki más, a környezetében lévő országokra is. A V4 együttműködése által a térségben biztosítható stabilitás vonzerővé vagy követendő példává válhat a régió többi kis és nagyobb állama számára. Az azonban szinte teljes egészében a V4 tagjai közötti sikeres és elmélyülő együttműködés függvénye, hogy Közép-Európa „együttműködő centrumaként" képes lesz-e követendő pozitív mintaként maga köré szervezni a közép-európai térség minden államát. A visegrádi együttműködés múltja és jelene A politikai együttműködés kísérlete először (Csehszlovákia kettéválása előtt) V3 formában indult meg, 1991. február 15-én a magyar Visegrádon elfogadott nyilatkozattal. Közösen észlelt veszélyhelyzet (a Szovjetunióban formálódó politikai és hatalmi puccs miatti félelemérzet) és a tagállamok által azonosan megfogalmazott stratégiai cél (a NA- TO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás) indította útjára. Az együttesen felismert közös vagy hasonló érdekeket magában foglaló deklarációval hirdették meg az együttműködési szándékot (a Visegrádi együttműködés nyilatkozata17). Ügyeltek arra, hogy teljesíthetetlen együttműködési feltételeket ne fektessenek le, mert annak hamar vége szakadhat, vagy csupán papíron maradt kívánságlistává válhat. Ezért csak deklarálták az együttműködési szándékot, annak területeit. Nem kötelezték el magukat a túl szoros együttműködésre, nem intézményesítették azt, hanem csupán egyeztetési platformként fogalmazták meg.18 Mindez az óvatosság azt mutatja, hogy az akkori politikai elitek felismerték, hogy csak óvatosan, lassan, apró lépésekben, alulról építkezve alapozható meg olyan együttműködés, amelyet valóban működtetni lehet. Tudták, hogy „nem markolhatnak túl sokat", mert annak gyorsan bukás lehet a vége. így alapoztak meg egy olyan együttműködést, amelynek lehet erős és tartós az alapja, ha mind a négy tagország építi azt. Az együttműködés szándékának deklarálása az integrálódó Európának és az Egyesült Államoknak fontos jelzés volt arra, hogy a térség három rendszerváltó állama hajlandó egymást akceptálni, és egymással - nem túlságosan elkötelezett szövetségben - együttműködni. Az együttműködési szándékot és törekvést rövid és középtávon is pozitívan értékelték azok az integrációs szervezetek, amelyekben a tagság az együttműködők számára mindenek előtt való céllá vált. Az önkéntes együttműködésben azonban mind a három, majd 1993-tól négy tagállam tapasztalatlan volt. A Nyugathoz való felzárkózás szigorú követelményeinek a V4 tagállamai nem egyformán feleltek meg. Kiinduló helyzetük sem volt azonos. A fejlettségi szintjükre irányuló versengésbe kezdtek, és így jelentős mértékben meggyengítették az egyíittműkö2010. nyár 43
