Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Közép-Európa délnyugati szárnya. Morvátok és szlovénok a közép-európai együttműködésről ni Európa ne egy uniformizált egység legyen, hanem olyan, „amely értékeli a nemzeti sajátosságokat, és ezeket a sajátosságokat nemcsak politikai és gazdasági, de szociális és kulturális értelemben is figyelembe veszi. (...) Az a véleményem, hogy azt a tengelyt, amely Varsótól Prágán át Budapestig vezet, logikusan meg lehetne hosszabbítani Ljubljanáig, és később talán Zágrábig is. Úgy hiszem, ez a Baltikum és az Adriai-tenger természetes összekapcsolása lehetne. Közép-európai országokról van szó, amelyek hasonló kultúrával rendelkeznek, és hasonlóan fejlődött a gazdaságuk is. Megítélésem szerint ez már önmagában elég indok, hogy megfontolás tárgyává tegyék a visegrádi egyezmény kiszélesítését Szlovéniára."16 Hasonló módon foglalt állást 1995-ben, immár mindenekelőtt a gazdasági megfontolásokat szem előtt tartva: „Szlovénia számára létérdek az európai integrációban való részvétel. (...) Kivitelének több mint háromnegyede az Európai Unió országaiba irányul. Nekünk tehát nem az a kérdés, hogy belépjünk-e az Európai Unióba vagy ne - mi gazdasági értelemben máris Európában vagyunk -, hanem az, miként vegyük elejét annak, hogy kitúrjanak bennünket onnan. Ezért szorgalmazzuk olyan eltökélten a különféle regionális társulások életre hívását és hatékony működtetését is, hogy ne egymással versengve, hanem a közép-európai államokkal, köztük Magyarországgal együtt járjuk az integráció útjait."17 Amikor 1996-ban Prágában Vaclav Hável jelenlétében megnyitotta a szlovén származású építész, Joze Plecnik kiállítását, Milan Kucan szinte ódát zengett a közép-európai gondolatról. „Csehország és Szlovénia erejüknek megfelelően járultak hozzá a közép-európai gondolat plurális és egyúttal integratív szellemiségének újjáélesztéséhez. Amikor a szellemi és kulturális katakombák hosszú évtizedei után ismét szabadon és alkotó módon teljes mértékben érvényesülhetnek a közép európai szellemi erények: a pluralizmus, a másság tisztelete, a kisebbség védelme mint a demokratikus tudat mércéje, a szellem előnye a külső csillogással és az anyagi világ nagyságával szemben, az erőszakkal szembeni ellenállás..."18 Az szinte magától értetődő, hogy 1997-ben, a KEK Szlovéniában megtartott államfői találkozóján Kucan hasonló értelemben szólt Közép-Európáról. Mindenekelőtt a közös hagyományokat, kulturális értékeket és a szebb jövőbe vetett közös hitet emelte ki.19 A szlovénok közép-európai identitástudata, illetve geopolitikai helyzete azonban - részben bel-, részben pedig külpolitikai okokból - egyáltalán nem volt egyértelmű. 1993-ban egy újságíró helytelenítette, hogy a magyar kereskedelmi miniszter szerint nem biztos, hogy a CEFTA-t ki kellene terjeszteni új országokra, például Szlovéniára vagy Romániára. Úgy vélte, hogy a gazdasági átmenet adott szakaszában, a Nyugat és Kelet közötti kereskedelmi határok lebontásának idején a szabadkereskedelmi övezetek segíthetik a gazdaság átlátható fejlődését.20 Egy év múlva a helyzet megváltozott: Lengyelország javasolta, hogy a CEFTA bővüljön ki Szlovéniával, Magyarország pedig üdvözölte ezt.21 (Szlovénia 1996. február 1-jén, Horvátország pedig 2002. december 5-én lett a CEFTA tagja. Egy horvát elemző szerint Horvátországnak lehetősége 2010. nyár 19
