Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vincze Dalma: Egy főügyész emlékiratai
Egy főügyész emlékiratai Sajnálatos módon a rendkívül részletgazdag és olvasmányos visszaemlékezés nélkülözi azoknak a tágabb összefüggéseknek és geopolitikai eseményeknek a bemutatását, amelyek az - egyébként súlyos kritikával illetett - országok vezetőinek viselkedését megmagyaráznák. Egy félmondatos utalásból értesülünk csak arról, hogy 2001. szeptember 11. után az amerikai kormányzat számára már nem Mladic kézre kerítése jelentette a prioritást. A tágabb összefüggések megértését a könyv szerkezete sem segíti, mivel a ruandai és volt jugoszláviai eseményeket nem tematikusán, hanem két-három éves bontásban, egymás utáni fejezetekben tárgyalja a szerző, ezáltal nehéz összerakni az összefüggő eseményeket. A könyv egyik hiányossága, hogy Del Ponte láthatóan nem hajlandó elismerni azt, amit a memoárja egyébként világossá tesz; a nemzetközi törvényszékeket elválaszthatatlanul kötik a nemzetközi politika hatalmi viszonyai. 8 A főügyész többször és élesen kel ki az ellen, hogy a politika beavatkozzon a nemzetközi igazságszolgáltatásba, és le is írja, hogy inkább lemond, mintsem elviselje a politikai beavatkozást, ugyanakkor folyamatosan arra próbálja rávenni a nyugati politikusokat, hogy tartsák politikai nyomás alatt a szerb, bos- nyák, horvát, tuszi stb. kormányokat, így kényszerítve ki a törvényszékekkel való együttműködést. Az emlékirat részletessége, a „főügyész asszony" és a nemzetközi politikai élet vezetői között zajlott beszélgetések ezen olvasatának megismerése jelentősen hozzájárulhat a közeli történelem jobb megértéséhez. A könyv által bepillanthatunk a közelmúlt olyan eseményeibe, amelyek következményeit máig érezhetjük a nemzetközi diplomáciában is. A visszaemlékezésekben szokatlan objektivitással a szerző rávilágít a főügyészként elkövetett hibáira, valamint a nemzetközi törvényszékek számos intézményi hiányosságára is. Nem az a célja, hogy tanulságot generáljon, sokkal inkább azt akarta leírni, ahogyan ő és a munkatársai igyekeztek az igazságot szolgálni azzal, hogy olyan embereket bírjanak együttműködésre, akik nemigen akartak kooperálni. A könyv számos tanulsággal szolgál a Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICC) működésére is. A zárófejezetben a szerző maga is egy csokorba gyűjti a büntetőtörvényszékek működésére vonatkozó tapasztalatait, ajánlásait, így Carla Del Ponte könyve egyben inspiráció és óvatos figyelmeztetés is a nemzetközi büntető törvénykezés jövőjére, jövőjéről. Vincze Dalma Jegyzetek 1 Carla Del Ponte: La caccia, lo e i criminali di guerra. Milan: Feltrinelli Edirote, 2008 2 Carla Del Ponte-Chuck Sudetic: Madame Prosecutor, Confrontations with Humanity's Worst Criminals and the Culture of Impunity. New York: Other Press, 2009. 3 Katie Paul: „Silent Warrior", Newsweek Web Exclusive, February 27, 2009, http://www.newsweek.eom/id/186826/page/l . A volt főügyész szóvivőjeként és a balkáni ügyekben tanácsadójaként dolgozó Florence Hartmann könyvének (Florence Hartmannn: Paix et Chatiment. Paris: Flammarion, 2007) megjelenése pedig 2010. tavasz 201
