Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Orosz Sándor: Fedinec Csilla-Szereda Viktória: Ukrajna színeváltozása 1991-2008
Könyvekről alapján megdöbbentő eredmények mutathatók ki: az antiszemitizmus nagyon erős növekedése figyelhető meg. A fejezet e témával foglalkozó tanulmánya egyértelműen feltárja az iskolázottság tényezőjének kiemelt szerepét, ugyanis a végzettség szintje és az intolerancia mértéke között fordított arányosság mutatkozik. Általánosítások nélkül vonja le azt a nem kevésbé fontos következtetést is, miszerint az etnikai alapú elutasítás az ukrán nyelvű ukránok szemléletében jelentkezik a legintenzívebben. Beszédes tény, hogy az életkor szerinti szinteződés tekintetében az etnikai intolerancia elsősorban a fiatalok körében elterjedt. Az ukrán és orosz nyelvtudás, nyelvhasználat és anyanyelvűség Ukrajnában szintén rendkívül heterogén képet mutat, ugyanis egy nemrégiben elvégzett reprezentatív felmérésnek megfelelően az állampolgárok nem egész negyven százaléka gondolkodik kizárólag ukránul. Mint ahogyan arra már korábban is rámutattam, a kötet nem marad adós napjaink egyik kiemelten kezelt kutatási és politikai témájával, nevezetesen a muszlimok helyzetének ismertetésével. Itt elsősorban krími tatárokról van szó: ez a népcsoport szinte kizárólag a Krím-félszigeten él, s tagjait múltja és jelene egyaránt megbélyegzetté teszi. Sajátos helyzetükről kisebb-nagyobb kutatási eredmények napvilágot láttak már ugyan, a könyvben utolsó tanulmányként közölt írást azonban a téma szakértői a legjobbak között tartják számon. Okszana Sevel munkája szemléletesen és a lényeget hangsúlyozva követi nyomon a krími tatárok helyzetét egészen a kilencvenes évek elejétől 2001-ig (a tanulmány végére, Okszana Sevel hozzájárulásával egy krími tatár diáklány, Emine Ziyatdinova írt egy kiegészítő részt, amelyben a 2001 és 2008 közötti történéseket mutatja be). Teszi ezt ráadásul részletekbe menően és mély tudományossággal, s egyben tankönyvszerű követhetőséggel. A visszatelepülés törvényekkel szavatolt engedélyezése sorsdöntő jelentőségű, kulcsfontosságú ugyan, itt viszont a vonatkozó rendszabályok érvényesítését érintő problémák lényegébe nyerhetünk bepillantást. A valóságban ugyanis nem egyértelmű, hogy a gyakorlatba történő átültetés hogyan oldható meg. Ezen a ponton újra vitaserkentő lehet az „őslakosság" kérdése, központi alkotóelemeinek meghatározása, az, hogy mit jelent ez a kategória ma Ukrajnában, egészen konkrétan a Krím-félszigeten. A magyar szakirodalomban a krími tatárokról általában csak igen zavaros kép él. A tanulmány vitathatatlan érdeme, hogy tárgyilagos szemléletével és tényszerű előadásmódjával számottevő mértékben „kiélesíti" e torz visszatükröződést. Minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy ez utóbbi megállapítás maradéktalanul érvényes mind a kötet egészére, mind egyes fejezeteire. Ez akkor is visszavonhatatlan és megkérdőjelezhetetlen, ha szót ejtünk a könyv „sebezhető pontjairól" is. Mivel elsősorban fordításról van szó, a kritikai észrevételek többsége erre vonatkozik. Az ukrán és orosz nyelvben gyakori a birtokos eseti kifejezések halmozásával történő mondatszerkesztés, ugyanez viszont a magyar nyelv természetétől meglehetősen idegen. A fordításban ezt az ellentmondást sajnos több lényeges esetben nem sikerült 190 Külügyi Szemle
