Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája

A terrorizmus elleni küzdelem, avagy a 22-es csapdája festenek az előkészület alatt álló terrorcselekmények forgatókönyvei. John Pointdexter, a program igazgatója egy orwelli világ megvalósítására kért felhatalmazást a törvény- javaslatban. 2003 szeptemberében a kongresszus leállította a programot, egyes for­rásokból72 azonban napvilágot láttak olyan hírek, melyek szerint az Amerikai Nem­zetbiztonsági Hivatal indított egy hasonló tartalmú projektet, amelyet a kongresszus által nem ellenőrizhető módon - „fekete büdzsékből" - finanszírozott. Természetesen kevéssé vitatható, hogy a terrorizmussal kapcsolatos információgyűjtés kiszélesítése hozzájárulhat egyes terrorcselekmények, merényletek megakadályozásához, ez azon­ban nem támasztja alá a külföldi hírszerzési tevékenység és hazai bűnüldözés intéz­ményeinek összemosását. A hatékonyság növelése érdekében végrehajtott strukturális átalakítások nem egy ízben a jogállami normák leromlását eredményezték, például a bevándorlóközösségek esetében. A „terrorizmus elleni háború" egyik ismérvévé vált a preventív elfogás, mind belföld­ön, mind külföldön. A szeptember 11-ét közvetlenül követő hetekben az amerikai igaz­ságügy-miniszter bejelentette a nagy horderejű preventív elfogási „hadjáratot" illetve kampányt. 2002 decemberében négyszáz, arab országokból érkezett személyt vett őri­zetbe az amerikai Bevándorlási Hivatal vízumkérelemmel kapcsolatos vétségek gyanú­jával. Mindez annak ellenére történt, hogy az állítólagos illegális bevándorlók a hatóság felszólítására önként jelentkeztek a regisztrációs irodákban, és rendelkeztek a kérelmük elbírálásához szükséges dokumentumokkal. Az ügyeket a nyilvánosság mellőzésével kezelték - korlátozván a védelemhez való jogot is - és az igazságügy-miniszter rendele­té szerint ezeket nem vették fel a vonatkozó nyilvános bírósági jegyzékbe; a keletkezett iratokat pedig titkosították, a bevándorlási ügyekben ítélkező bírákat pedig utasították, hogy tagadják meg annak megerősítését vagy cáfolatát, hogy ilyen ügyek léteznek.73 A kormányzat másik eszköze, amely kvázi alapul szolgált a mozgásszabadság kor­látozásához, a „koronatanúnak nyilvánítás". A koronatanúkra vonatkozó szabályozás ugyanis lehetővé teszi, hogy fogva tartsanak valakit, ha igazolható, hogy kulcsfontos­ságú információk birtokában van, viszont elmenekülne a tanúskodás esetleges idő­pontjáig. Ezt a lehetőséget szeptember 11. előtt ritkán alkalmazták; egyrészt mert a bebörtönzést anélkül teszi lehetővé, hogy bármilyen felróható magatartás megjelölését megkövetelné; másrészt ez a bánásmód könnyen az ügyész ellen hangolhatja az illetőt, akitől alátámasztó tanúvallomást vár.74 Az elfogás és vallatás taktikája Azon személyek, akik a fent leírt, jogot korlátozó intézkedéseknek vannak kitéve, még szerencsésnek mondhatók azokhoz képest, akik az elfogás és vallatás áldozataivá vál­tak. Több ezer fogolyról van szó: vannak köztük tradicionális hadifoglyok az iraki há­borúból, de sokkal több az olyan, akik a „terrorizmus elleni háború"75 „hadifoglyainak" tekinthetők. Az Al-Káida-, illetve tálib harcosok hadifogolyként történő megítélése an­2010. tavasz 157

Next

/
Thumbnails
Contents