Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
A terrorizmus elleni küzdelem, avagy a 22-es csapdája A célszemélyről minden kívánt adat összegyűjthető. A veszély ezzel az, hogy ennek a terroristákon kívül bárki az alanya lehet, mivel a korlát lebontásával a nyomozó szervet csak utólagosan lehet felelősségre vonni, de a nyomozás érdekeire való hivatkozással az könnyen kimentheti magát. Ebből következően a társadalom minden tagja, minden aspektusból, korlátlanul megfigyelhető. Ezt támasztja alá az angliai eset. Anglia 1994, a londoni IRA-robbantás után több millió biztonsági kamerát helyezett el a közterületeken. Ezek az esetleges terrorcselekmények és egyéb bűnözések megfigyelésén túl (aminek pozitív hatásai vannak a bűnözés visszaszorításban, mivel a bűnüldöző szervek ilyetén erősödése elrettentő erejű, az elkaphatatlanság illúziója ezáltal szertefoszlik) lehetőséget adnak a kamera túloldalán ülők számára a társadalom tagjai magánéletének bepillantásába is. Ezen változások legnagyobb veszélye, hogy általánossá válnak, valamint több retrográd folyamat kiindulópontjai lesznek.40 Miklósi Zoltán is elismeri elemzése elején a kényszerű intézkedések jogosultságát. Szerinte sokak a terrorizmus emberi életekre számottevő mértékben megnőtt veszélye miatt jogosnak érzik a veszély visszaszorításának céljából a szabadságjogok átmeneti vagy tartós korlátozását, feltéve, hogy a cél más, szabadságkorlátozást nem igénylő eszközzel nem érhető el. Megjeleníti azonban ennek hátulütőjét is. A vita nem azt övezi, hogy ezekben a jogos helyzetekben ezen eszközök legalitást nyernek, hanem azt, hogy ki határozza meg, hogy mikor állnak fenn azok a jogos helyzetek, amelyek indokolttá teszik a szabadságkorlátozást a terrorizmus elleni harc jegyében.41 Townshend elemzése alapján bármely intézkedésnél a nemzetbiztonságra hivatkozás lehetetlenné teszi a hatalom nyilvános elszámoltatását. A kormányzat nyílt felelősségre vonási lehetősége nélkül nem létezhet liberális demokrácia. A terrorellenes intézkedések alapjaiban kezdhetik ki az alkotmányt, s ezzel a kormányzat legitimitását ássák alá.42 A hadsereg bevetésének kérdései A terrorizmus elleni harc háborúvá avanzsálása a 2001. 09. 11. utáni sokkra való reagálásként George W. Bushnak, az Egyesült Államok elnökének a beszédeiből került a köztudatba. A „20. századi gyilkos ideológiák örökösei" ellen totális háborút hirdetett: „Minden rendelkezésünkre álló eszközt, a diplomácia minden fortélyát, a CIA valamennyi információját, a törvény-végrehajtási módszereket, a gazdasági befolyás minden elképzelhető formáját, a háborúk összes fegyverét bevetjük." Másik beszédében már a világ összes országát véleménynyilvánításra és harcban való csatlakozásra kötelezte: „A világ minden térségében el kell most dönteni, velünk vannak, vagy a terroristákkal. Ettől a naptól kezdve, valamennyi ország, amely továbbra is bújtatja vagy támogatja a terroristákat, vagy támogatja a terrorizmust, az Egyesült Államok ellensége."43 Az „aki nincs velünk, az ellenünk van" politikájával tehát egy offenzív és minden államot válaszút elé állító agresszív harcot indított el. 2010. tavasz 149
