Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
Rada Mátyás-Vajda Viktor ról szóló 1997-es, sem a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló 1999-es New York-i egyezmény, sem az ENSZ-közgyűlés által 2005-ben elfogadott, a nukleáris terroristacselekmények megakadályozásáról szóló egyezmény, amennyiben „a bűncselekményt egyetlen államban követik el; a feltételezett elkövető ennek az államnak az állampolgára, és ennek az államnak a területén tartózkodik; és egyetlen más államnak sincs jogalapja... joghatóságot gyakorolni".19 Negyedik elemként szerepel a rémület (terror) vagy rendkívüli félelem előidézésének egyértelmű megszövegezése. A szerző amellett érvel, hogy a szóban forgó meghatározás nem állhatja meg a helyét a fogalmi alap tisztázása nélkül. Továbbá a tisztánlátást is elősegíti, hogy a terrorcselekményekből eredő súlyos társadalmi stigmát, amely egy elkövető terroristaként való minősítéséhez kötődik, azon emberekre kell korlátozni, akik ezt a valóban nagy horderejű lélektani sérelmet okozzák. A definíció alóli kivételek szükségességét a szerző abban látja, hogy bizonyos cselekmények kirekesztésével elkerülhető a „terrorizmus" kriminalizációjának felpuhulása, azaz nem kerülnek egy kalap alá olyan kevésbé jelentős cselekményekkel,20 amelyek általában tulajdonban történő károkozásra irányulnak, és jóllehet túllépik a vélemény- nyilvánítás szabadságára, illetve a közrend megtartására kiszabott kereteket, mégsem ütik meg a terrorizmus mértékét. Terrorizmusfogalom a nemzetközi szervezetek egyezményeiben Ami az egyezményeket mint keretet illeti, nem beszélhetünk egységes elismerő álláspontról. Aust szerint a „regionális egyezmények" nem bírnak jogi relevanciával.21 Lauterpacht úgy véli „a regionális gyakorlat a fejlődés egy szakaszát képezi a nemzetközi közösség teljesebb integrációjának irányába".22 A nemzetközi szervezetek szabályalkotásának jelentősége napjainkban már aligha vonható kétségbe a szervezetek alapításának időbeli távlata, illetve a tagállamok száma okán. Az alábbiakban Ben Saul már idézett művéből23 - a terjedelmi korlátokra tekintettel - két kiemelt szervezet keretében elfogadott egyezmény rövid áttekintését adjuk. Amerikai Államok Szervezete Az 1971-ben elfogadott egyezmény24 a Közép- és Dél-Amerikában megnövekedett, jobbára emberrablásban, zsarolásban, váltságdíj követelésében megtestesülő terrorizmusra adott válaszként értékelhető. A terrorizmus általános meghatározására irányuló kezdeti törekvések ellenére az egyezmény látókörébe elsősorban a védett személyek oltalma került. Az első szakasz az állam feladatául szabja a „terrorcselekmények megelőzését és megbüntetését, különös tekintettel az emberrablásra, a gyilkosságra, illetve más erőszakos cselekedetekre illetve az ezen a cselekményekkel összefüggő zsarolásra, amelyek olyan személyek élete és a testi épsége ellen irányulnak, akiknek megkülönböztetett védelme a nemzetközi jogból fakadóan az állam kötelessége.". A cselekmé144 Külügyi Szemle
