Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Kollár János: A diplomáciai információs tevékenység megújulása
Kollár János lett rejtjeleznie és továbbítania a központnak. A minisztériumban a beérkező üzeneteket szintén dekódolni kellett, majd ebből a szervezeti egységből kézbesítéssel továbbítani a címzettekhez. Ez az eljárás jó esetben átlagosan fél napot igényelt. A külképviselet és a központ között a távközlési eszközöket (rádióadót, faxot stb.) használó kommunikáció „táviratok" formájában zajlott, míg a diplomáciai futárban továbbított iratokat feljegyzéseknek vagy jelentéseknek hívták, illetve a csökkent futárforgalomban így hívják ma is. A 20. század végére kialakult technikai eszközök ennél sokkal gyorsabb információ- továbbítást tettek lehetővé, még a minősített információk esetében is. A szakirodalomban posztmodern diplomáciának7 nevezett, a kétpólusú világrend- szer megszűnésével kezdődő szakaszában szinte tömegesen jelentek meg új szereplők a nemzetközi politikai színtéren. A legnagyobb ütemben a nem kormányzati nemzetközi szervezetek száma nőtt meg. A sokpólusú, egyre súlyosbodó globális problémákkal terhelt diplomácia, a gazdasági válságjelenségekkel és válságokkal, az új típusú biztonsági fenyegetéssel és kockázatokkal kapcsolatos világméretű vagy szövetségi, integrációs körben történő koordináció intenzív kapcsolattartást követel meg egyfelől a résztvevők között, másfelől a felek belső szervezed egységei között, így például a nemzetközi szervezetek képviselői és a szervezetek központja, illetve központjai között, vagy a külképviseletek diplomatái és központjuk között. Sürgető tényezővé vált a sajtószabadság globalizálódása az elektronikus (internetes) sajtó megjelenésével, valamint a tévéműsorok és telefonkapcsolatok műholdas technikájának elterjedésével. A világon a közigazgatás - és különösen a külügyminisztériumok - mindenütt lassabban állították át működésüket a korszerű számítógépes kommunikációs eszközök használatára, mint a gazdaság szereplői. Magyarországon a diplomáciai információs tevékenység korszerűsítését az európai uniós tagságunkra történő felkészülés tette végképp halaszthatatlanná. A tagság a magyar nemzeti érdekek, az azokon nyugvó álláspontok folyamatos összevetését és egyeztetését teszi szükségessé az EU többi tagállamával, illetve a közös érdekekkel. Az unión belüli célkitűzéseinket gyakran kompromisszumok árán, ad hoc („változó geometriájú") szövetségek alakításával érhetjük csak el. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a multilaterális egyeztetés diplomáciai alapfunkcióvá vált. Nemzeti érdekeink védelme és képviselete, azaz érdekérvényesítésünk akkor válik lehetővé, ha mielőbb és pontosan, a valóságnak megfelelően szerzünk tudomást a többi tagállamérdekeiről, szándékáról, álláspontjáról, kompromisszumkészségéről stb. Nyilvánvalóan ugyanilyen fontos a magyar érdekek gyors közvetítése, kifejtése, megmagyarázása, a mellettük való érvelés, a nyilvánosságnak szóló okfejtés, és a magyar diplomatának a pontos belső tájékoztatás érdekeink mibenlétéről, lépésünk céljáról. Hasonló okból fontos az EU és a NATO testületéiből, szerveiből származó dokumentumok gyors továbbítása a hazai és külföldi címzetteknek. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly helyeződik az információtovábbítás gyorsaságára, különösen az unióban folyó egyeztető munkában. Ha az utasítás a központból 130 Külügyi Szemle
