Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban UNAMID: válasz a darfúri krízisre? Ahhoz, hogy tényleges sikert érhessen el, az AU-nak szüksége lett volna egy nagy létszámú, jól felszerelt és kiképzett békefenntartókból álló haderőre és folyamatos, megbízható pénzügyi-logisztikai támogatásra a nemzetközi szervezetektől. Bár eleinte elutasította mind az ENSZ, mind pedig a nyugati országok segítségét, később már minden segítséget örömmel fogadott. Amikor az ENSZ bejelentette, hogy átveszi a misszió irányítását, mind a békefenntartók, mind pedig az emberi jogi aktivisták megkönnyebbültek. A magát túlvállaló és rosszul felszerelt AMIS-nak egyértelműen szüksége volt külső segítségre. 2007. július 31-én aláírták az 1769-es számú ENSZ-határozatot, amelyik lehetőséget teremtett egy AU-ENSZ közös (hibrid) haderő létrehozásához. Az új missziót (UNAMID) eredetileg tizenkét hónapra hozták létre, és a tervek szerint 26 ezer katona, rendőr és polgári személy részvételével kezdte volna meg a működését.53 A missziót 2007. december 31-én vette át a világszervezet, működését pedig az ENSZ BT legutóbb 2010. július 31-ig hosszabbította meg.54 Sajnos az UNAMID sem ért el jelentősebb sikereket, mivel nem rendelkezett a szükséges létszámú csapatokkal, sem a még szükségesebb logisztikai támogatással. A helyi biztonsági helyzet is tovább romlott, ezért nemcsak a szudáni kormányzat, a lázadó csoportok, de a civil lakosság nagy része is ellenségesen fogadta a békefenntartókat.55 Az új küldetés valamelyest javítani tudta ugyan a hadműveleti kapacitását, de továbbra is problémákat okozott, hogy nem volt elegendő katona és rendőr a területen (a 26 ezer főből csak 14 803 volt katona, s a 207 katonai megfigyelő, a 4280 rendőr és a 3800 polgári alkalmazott közül sem mind szolgált a területen).56 A missziónak továbbra sem volt elegendő légi szállítási kapacitása, s nem volt képes a menekülttáborokban sem a 24 órás jelenlétet biztosítani, így azok lakóit mind a szudáni kormánycsapatok, mind pedig a fegyveres rablóbandák továbbra is zaklathatták, sőt a békefenntartókat is folyamatosan támadták, akik emiatt több embert is veszítettek.57 Bár az UNAMID klasszisokkal jobban végezte a feladatát, mint az AMIS, ugyanúgy képtelen volt a darfúri helyzetet konszolidálni és a krízisre eredményes megoldást találni. Éppen ezért elgondolkodtató, hogyan jelenthető ki, hogy Darfúrban helyreállt a béke. Ha helyreállt, akkor miért vannak még mindig ott a békefenntartók, és mért hosszabbította meg a mandátumukat az ENSZ BT? Ezekre a kérdésekre azonban nem kapunk választ. Az afrikai békefenntartás jövője Az eddigi tapasztalatok alapján látható, hogy az AU egyelőre képtelen önállóan választ találni az afrikai kontinens biztonsági kockázataira, kihívásaira. A következő években Afrika azzal az ijesztő feladattal néz szembe, hogy valamilyen módon véget kell vetni 2010. tavasz 105
