Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009 intézményeknek a száma, amelyek nemcsak egy nemzeti kultúra bemutatását szolgálják, hanem Berlin kulturális életét is befolyásol(hat)ják, alakít(hat)ják; azaz az eddigi berlini kulturális életben való aktív részvétel9 most egy jól pozícionált, jól bevezetett Collegium Hungáriáim épületében történhet. Az első szakaszban a két ország államfőjének védnöksége alatt zajló rendezvénysorozat így elsősorban Berlinre koncentrált. Már az első három nap izgalmas zenei, irodalmi rendezvényeket hozott: az alapkőletétel után a szövetségi kancellária hivatalában indulhatott a magyar meseévad, majd a Brandenbuger Tor, a Pariser Platz, tehát Berlin központi helyszínei, fényfestéssel hívták fel a figyelmet a berlini Művészeü Akadémia új épületében zajló megnyitóra, majd a nagykövetség épületében lévő kiállításra és fogadásra. 2006 ősze: 1956 és az esseni Lichtwochen jegyében A második szakasz erőteljesen kitágította az évad hatósugarát: két központi téma köré szerveződtek a programok, és mindkettő túlmutatott Berlinen. Az egyik az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójának méltó megünneplése volt Németország egész területén, a másik témát pedig az Európa kulturális fővárosa cím adta lehetőség kínálta olyan előkészítő programok kialakításával, melyek elsősorban Eszak-Rajna- Vesztfália irányában Pécs és a modern Magyarország művészeti arculatát kívánták közvetíteni. Az 1956-ra emlékező programsorozat valóban átfogta egész Németországot. Mivel elsősorban történelmi-politikai eseményről emlékeztünk, a magyar külpolitika intézményeinek, természetesen a nagykövetségnek, főkonzulátusoknak kiemelt szerep jutott. Ugyanakkor az 1956-os forradalommal kapcsolatosan az emlékezetkultúra minden területe, így a tudományos, az irodalmi, zenei, képzőművészeti megemlékezések megtalálták méltó helyüket az évad kínálta kulturális struktúrában és keretben, azaz az évad ezen része a külügyi-diplomáciai célok és az évad kulturális stratégiájának közös megvalósításához egyedülálló lehetőséget kínált. A számtalan megemlékező rendezvényben erőteljesen érvényre juthatott az a törekvés is, hogy a német partnerek bevonásával közös - politikai-tudományos-személyes - visz- szaemlékezések szülessenek, s így nemzetközi kontextusban rajzolódjanak ki a magyarnémet kapcsolatok különleges tartalmai. Különösen éppen az 1956-os megemlékezések esetében legtöbbször már nem is a magyar szervezőknek kellett partnereket felkeresniük: a német társintézmények keresték a kooperáció formáit, lehetőségeit a történelmi emlékezéskultúra jegyében. Így alakulhattak ki „közösen" koordinált, több helyszínt megjárt programok (könyvbemutatók, fotókiállítások 1956-ról, írók emlékezései Nádas Péterrel vagy Dalos Györggyel), másrészt viszont a helyi regionális partnereknek köszönhetően a regionális színfoltokat, jellegzetességeket felmutató programsorok, amelyek német rendezvényként magyar témát, súlypontot kínáltak. Ez utóbbiak azáltal, hogy a német kulturális infrastruktúrába beágyazotton tudtak újabb és újabb célcsoportokat megnyerni, véleményem szerint a jelen és a jövő irányát, a kulturális dialógusok formáit is markán2009. ősz 97
