Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959) megállapodást). A japán bankár is megerősítette, hogy a magyar-japán kereskedelmi kapcsolatokban különösen akkor látnak Tokióban fantáziát, ha sikerül az embargó69 megkerülése érdekében Kína bekapcsolásával háromoldalú megállapodásokat kötni, elsősorban kínai vas és szén, illetve mezőgazdasági termékek (szójabab, szójaolaj) szállítására. Hangsúlyozta, hogy a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kisebb jelentőséggel bírnak, azonban szó lehet bizonyos japán hitelek igénybevételéről, olcsó japán fogyasztási cikkek vásárlásáról, magyar bauxitszállításokról vagy esetleg Magyarország részére történő japán tengeri hajógyártási együttműködésről. A fentieken túl a pekingi ügyvivő baráti követségek diplomatáitól és a japán Külügyminisztérium alacsonyabb szintű szakértőitől részletesen informálódott a tokiói magyar követség felállításával összefüggő teendőkről, többek között a korábbi követség ingatlanhelyzetéről, a háború előtti baráti szervezetek prominens képviselőivel és a JSZBT égisze alatt megalakult új Japán-Magyar Baráti Társaság vezetőivel pedig a kétoldalú kulturális cserekapcsolatok lehetőségeiről tájékozódott. Jelentéseiben Száll részletes javaslatokat tett úgy a diplomáciai kapcsolatok rendezésével összefüggő további külügyi teendőkre, mint a gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségek kiaknázására - köztük a nyugat-európai vagy amerikai bankoknál kedvezőbb feltételek mellett elérhető hosszú lejáratú japán hitelekre - vonatkozóan. A magyar diplomácia képviselőjének 1956 októberében és novemberében folytatott tokiói tárgyalásai a kedvező előjelek és biztató jelzések ellenére a Magyarországon időközben kitört, majd levert forradalom hatására nem hozhattak áttörést a háború utáni kétoldalú viszony rendezésében. Ugyanakkor Bognár külkereskedelmi miniszter 1956. október 10-i pekingi nyilatkozata után ezúttal a japán fél is miniszteri szinten deklarálta álláspontját, a japán Külügyminisztérium illetékes vezetői pedig részletesen ismertették a kapcsolatok helyreállításához szükséges adminisztratív lépések menetrendjét (költségvetési vita szerepe, országgyűlési felhatalmazás a tárgyalásokhoz stb.) is. Az ekkor felvázolt kép teljesen megegyezett azzal, ahogyan Japán végül felvette a diplomáciai kapcsolatokat a másik két közép-európai kommunista országgal.70 A japán diplomácia ilyetén precizitása szokatlan lehetett a magyar félnek, a mai szemlélő számára viszont a japán fél pragmatizmusa és a magyarországi eseményekre vonatkozó teljesen helytálló és józan helyzetértékelése lehet szembetűnő. Szemléletes az, ahogyan a magyar diplomata előtt japán tárgyalópartnere 1956. november 3-án, tehát már a forradalom leverését megelőzően rámutatott a Szovjetunióval való szembefordulás és a tömbből való kiválás lehetetlenségére, és ahogyan ezt követően az ügyvivő táviratozott a távollétében már forradalmi bizottságot is felállító pekingi nagykövetségre, hogy ottani kollégái „csakis szocialista eredményeket megvédő, proletár internacionalizmus alapján álló és szocialista táborral szolidáris kormány utasításait kövessék és képviseljék". A magyar-japán diplomáciai viszony rendezésének kérdése, mely a kedvező előjelek után 1956 októberében úgy tűnt, hogy már a célegyenesbe jutott, az utolsó előt2009. nyár 135
