Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Dámosy Dóra: A németek és mítoszaik. Herfried Münkler: Die Deutschen und Ihre Mythen
Könyvekről sége a protestáns irodalom részévé tette Faust történetét, aki nem tud ellenállni az ördög kísértésének. A Faust-történettel szembeni kételyek eloszlottak, amikor a Német-Római Birodalom darabjaira hullott, és a kételyei közt őrlődő Faust megmutatta magát a német nemzet sorsában. Ez egy olyan különleges együttállása volt a történelemnek, amikor a valóság erősítette a mítoszt, a mítosz pedig a valós történéseket. Ám amikor a német birodalom az első világháborúban elbukott, a Faust-történet csillogása is elhalványult. A porosz mítosz és a poroszok mítoszai A porosz állam felemelkedése a 19. század elején sajátos jelenségnek tekinthető, hiszen egy alapvetően a német területek perifériáján elhelyezkedő, természeti erőforrásokban nem bővelkedő terület volt. Münkler szerint az itt élők olyan másodlagos erényekkel, (Sekondär tilgenden) bírtak3, mint például a fegyelem, az elhivatottság, a rendszeretet, amelyek lehetővé tették a térség felemelkedését. A militarista berendezkedésű porosz állam képes volt a német egység létrehozására, s a felvilágosult eszmék és az oktatás is elvitathatatlan szerepet kapott a 19. század végén az ország irányításában. Az első világháború elvesztése után a porosz irányítás a bűnbak szerepét kapta a nemzeti retorikában, de a legnagyobb döfést Joseph Goebbels propagandaminiszter mérte a porosz ideológiára, amikor II. Nagy Frigyes újratemetési szertartásával tulajdonképpen a nemzetiszocialisták cinkostársává vált a „porosz militarizmus". A hitleri propaganda egyik első merész döntése volt, tulajdonképpen a Harmadik Birodalom tényleges megszületése, amikor 1933. március 21-én a potsdami katonai templomban Hitler kezet szorított Hindenburggal. Az aktus a nemzetiszocialista mozgalom, a Reichswehr és a konzervatív elit szövetségét pecsételte meg, történelmi távlatból azonban mindenképpen ellehetetlenítette a porosz mítosz továbbélését. A porosz állam történetét végül a szövetséges hatalmak pecsételték meg 1947-ben, elsősorban Winston Churchill és amerikai szövetséges erők javaslatára. A porosz állam nem létezett többé, annak központi irányítását, és központi intézményeit feloszlatták. A mai német történetírás már egyértelműen lezárt fejezetként próbálja kezelni a porosz kérdést, és kizárólag történeti szemszögből vizsgálja. A második világháború utáni politikai mítoszok A második világháború pusztítása, az utolsó hónapok végtelen és értelmetlen, céltalan küzdelmei teljesen romokba döntötték a német államot és a német népet. Nem volt olyan család, aki ne vesztette volna el egy fiát a háborúban, így a múlt nagy mítoszai, a Niebelung mítosz vagy Barbarossa Frigyes legendája nem jelentett, nem jelenthetett kö188 Külügyi Szemle
