Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
Mészáros Zsolt a számot, arra hivatkozva, hogy a harcok folyamán több tízezer szaharávi kényszerült áttelepülni Dél-Marokkóba. A taktikázás lényege egyértelmű: feltölteni a szavazóbázist marokkóiakkal, hogy azok majd az integráció mellett tegyék le voksukat. Az elismert baszk nemzetközi jogász, Juan Soroeta Liceras megjegyzi, hogy amíg a Rendezési terv egyértelműen leírja a szavazásra jogosultság feltételeit, Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár, marokkói nyomásra, olyan mértékben megváltoztatja azokat, hogy értelmetlenné válik bármiféle szavazás.36 Johannes Manz, a világszervezet különmeg- bízottja felháborodását nem is rejti véka alá, és lemond tisztségéről. A választásokat ennek ellenére 1992-re kitűzik. Marokkó közben felgyorsítja betelepítési kampányát, ösztönzésként megemelt fizetést és állami segélyt biztosít a „déli provinciákba" költöző honfitársaknak. 1992-2000: hintapolitika Boutros Boutros-Ghali és Kofi Annan alatt Az egyiptomi ENSZ-főtitkár érkezésével egyfajta huzavona figyelhető meg a tárgyalásokban a két fél között. Boutros Boutros-Ghali közismerten jó viszonya a marokkói uralkodóval megnehezít mindenféle kompromisszumot a szavazók számát illetően. A '92-es népszavazást elnapolják, de a lakosok megszámlálásának aprólékos munkálatai megindulnak. Boutros-Ghali ügyesen „hintázik" a hivatalosan képviselt referendumpárti munkája és a személyes, Marokkó-barát elvei között. A M1NURSO feladatai egyre sokasodnak, és Rabat sem mutatkozik túl készségesnek az együttműködésben.37 1995-ben Mohamed Abdelaziz, a Polisario főtitkára azzal vádolja a világszervezetet, hogy lehetővé tette 180 ezer marokkói választó Nyugat-Szaharába történő áthelyezését a népszavazás alkalmából. A következő években a kapcsolat a felek közt elhidegül. A MINURSO, a kilátástalanná vált helyzetre és az állandó bojkottálásra és zavargásokra hivatkozva, kivonul a térségből. Az áttörést 1997-ben Kofi Annan ENSZ-főtitkári kinevezése hozza meg. Különmeg- bízottjának James Baker volt amerikai védelmi minisztert jelöli, jelezve, hogy nagyobb súlyt akar adni a konfliktusnak a világpolitikában. Bakernek sikerül megszereznie mind Marokkó, mind a Polisario aláírását egy a békéig vezető „menetrendhez", amelyben pontosan kijelölik a követendő lépéseket a referendum 1998-as kiírásáig. A Hous- ton-egyezménynek nevezett útiterv pontosan részletezi az egyénileg beadott marokkói kérelmek elbírálási folyamatát a szavazati jogosultság megállapításában, de a tömegesen, államilag odaszállított kérelmeket elutasítja. A végeredmény: 147 ezer kérelemből 84 251 hivatalosan feljegyzett szavazó a MINURSO számításaiban.38 A Polisario elfogadja az adatokat, Marokkó kéri még 65 ezer szavazó felvételét, közülük sokan az észak-marokkói Rif-hegység törzseinek tagjai. Az alavita király szerint ezen törzsek néhány tagja 1974-ben Nyugat-Szahara területén élt. A Polisario elutasítja a javaslatot, és újra zátonyra futnak a tárgyalások. 1999-ben azzal fenyeget a szervezet, hogy újrakezdi a fegyveres küzdelmet a megszállókkal szemben. II. Hasszán marokkói uralkodó júliusi halála új reményt és lendületet ad a béketervnek. 162 Külügyi Szemle
