Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
Mészáros Zsolt Mindeközben Spanyolország határain belül szakadás jelentkezik a dekolonizáció kérdésében. A Caudillo (Vezér) és közvetlen köre hallani sem akar a távozásról, főleg miután foszfátra bukkannak a spanyol geológusok. Az ország külügyminisztériumában - és a lakosság körében úgyszintén - ellenben egyre erősödnek a kivonulást támogatók.15 Marokkó ügyesen használja ki a skizofrén spanyol kül- és belpolitikát: az ENSZ XX. évi közgyűlésén felszólal a terület dekolonizálása, valamint egy ENSZ-felügyelők égisze alatt tartandó népszavazás érdekében. Az alavita uralkodó, V. Mohamed meggyőződése, hogy a szaharáviak a Marokkóval történő egyesülésre voksolnak majd. Ezen véleményét az erősödő spanyolellenes megmozdulásokra alapozza: 1967-ben Ibrahim Bassziri vezetésével létrejön a Szaharai Felszabadítási Mozgalom (MLS). 1969-ben jelennek meg első ízben a Frente Popular para la Liberación de Saguia El-Hamra y Rio de Oro (Polisario Front) szabadságharcosai. Közben a szomszédos államokban, Marokkóban, Algériában és Mauritániában is szerveződnek a Spanyol-Szahara felszabadítására törekvő erők. A hatvanas évek végén a fokozódó ENSZ-nyomásra Spanyolország tárgyalásokat kezd a szervezet főtitkárával egy a vitatott területre küldendő tényfeltáró bizottság küldéséről. Franco miniszterelnök-helyettese és legközelebbi bizalmasa, Luis Carrero Blanco hevesen ellenzi a tervet, és eléri ENSZ-párti külügyminisztere leváltását és ezzel együtt a nemzetközi misszió elhalasztását. Közben gőzerővel folytatódik Bou Craa mellett a foszfátbányák és az azokat Laayounne-nel összekötő futószalag kiépítése. 1967-ben felállítják a dzsemmát, a „szaharáviak parlamentjét", és feltöltik spanyolbarát törzsi vezetőkkel. 1969-ben az Ifiii enklávét az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ határozatának értelmében a Marokkói Királysághoz csatolják.16 1970. június 17-én Franco taktikája nem az elvárások szerint alakul, felgyorsítva ezzel a dekolonizáció felé törtető feltartóztathatatlan - de egyenlőre még nem „zöld" - menetet. A spanyol igazgatás melletti szimpátiatüntetés az első hivatalos függetlenségi megmozdulásba torkollik. A hatóságok közbeavatkozásának következménye 12 halott, több száz sebesült és Bassziri titokzatos „eltűnése". Ezzel a békés próbálkozás a szabadság megszerzésére kudarcot vall, és a szaharávi törzsek három évvel később a Polisario szárnyai alatt egyesülnek a gyarmattartó elleni fegyveres küzdelemben.171973 nyarán Algéria, Mauritánia és Marokkó közös közleményben megerősítik, hogy figyelemmel kísérik az eseményeket, és elkötelezik magukat a szaharai nép szabad akaratának érvényesülése mellett. Két hónappal később Franco tábornok - demokratikus lépés látszatát keltve - területi autonómiát kínál a szaharaiaknak. Valós célja az időhúzás, az elnöki kabinet látszólag nem akar megszabadulni foszfátgyárától. 1974-ben spanyol támogatással megalakul a Szaharai Nemzeti Egységpárt (PUNS). A dzsemma nagy részét a PUNS képviselői adják, de ez nem tükrözi a nép valós akaratát. II. Hasszán marokkói uralkodó, felindulva Franco tervezetén, erőteljes diplomáciai offenzívába kezd. Bel- és külpolitikájában egyaránt a történelmi szálakra hivatkozva elősegíti az ultranacionalista Istiqlal (Függetlenség) Párt „Nagy-Marokkó" propagandá156 Külügyi Szemle
