Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
Mészáros Zsolt és a Tekna törzsek köré épül. A 8. századi gyors arab terjeszkedés alatt a térség lakói felveszik az iszlámot, és a többség áttér a hasszanija nyelvjárásra. Mindezek ellenére berber hagyományaikat és szokásaikat a mai napig megőrizték. Ennek tulajdonítják a szaharáviakra jellemző nagymértékű vallási toleranciát és azt, hogy a nők más muzulmán társadalmaktól eltérően nagyobb szabadsággal rendelkeznek. All. század Ibériáját is uraló Almorávida Birodalom az Audagost településén született alapítótól, Yahya lbn Ibrahimtól indul hódító útjára.3 Az Almorávida-dinasztiát követő Almohádok elfoglalják a nyugat-szaharai területek északi részét, de igazából sem ők, sem az őket követő királyok nem terjesztik ki tényleges hatalmukat a szaharai törzsekre.4 A középkorban a mai Jemen területéről beduin népek érkeznek a térségbe, és keverednek a helyi őslakossággal. Az egyes törzsek egymással harcolva gyakran adófizetésre kötelezik a legyőzötteket, hűbérúri-vazallusi viszonyt kialakítva ezzel a térségben. A portugálok és spanyolok érkezése a régióba Az európaiak a 15. század első felében érkeznek a mai Nyugat-Szahara területére. Ha a portugál infáns, Tengerész Henrik nem ragaszkodik fanatikus elszántsággal a János pap országának vélt Abesszínia megtalálásához, lehet, hogy Gil Eanes 1434-ben nem kerüli meg az ismert világ végét, a félelmetes Bojador-fokot. Két évvel később társával, Alfonso Gongalves Baldaiával egy folyó torkolatához érnek, melyet - elhamarkodottan - az ott talált néhány aranyló kövecskéről Aranyfolyónak (Rio de Ouro) neveznek el.5 A spanyolok a túl gyakran és túl nagy számban a Kanári-szigetekre „tévedő" portugál hajósoknak köszönhetően kezdenek komolyabban foglalkozni a szigetcsoporttal. 1420-tól indítják telepeseket küldő expedícióikat a szigetekre, véget vetve az idegen betolakodásoknak. Ezzel egy időben megkezdik a Lanzarote szigetétől alig száz kilométerre fekvő nyugat-afrikai partok feltérképezését, illetve a halban gazdag vizeken a halászatot. A kalóztámadások megakadályozása végett 1476-ban a Kanári-szigetek kormányzója, Diego Garda de Herrera erődöt építtet a parton Santa Cruz de Mar Pequena néven, és kolóniát alapíttat Ifníben. 1479-ben az alcagovasi egyezmény6 fejében Kasztília kanári-szigeteki tulajdonlását Portugália hivatalosan jóváhagyja, a kisebbik ibériai királyság marokkói foglalásainak elismeréséért cserébe. A következő pár évszázad a spanyol halászok békés és a rabszolga-kereskedők kevésbé békés tevékenységével telik. A spanyolok - a térségben tett sikertelen rabszolgaszerző akcióik következményeként - inkább a halban gazdag vizekre fordítják figyelmüket. Az 1700-as években a spanyol király és a marokkói szultán több halászati szerződést ír alá, ezekben a marokkói fél külön kiköti, hogy ha a spanyol királyság „a Ved Huntól délre is be kíván rendezkedni... nem vállalhatja a felelősséget azokért a balesetekért és szerencsétlenségekért, amelyek megtörténhetnek, tekintettel arra, hogy fennhatósága eddig nem terjed".7 A francia, angol, holland utazók és a halászok folyamatos panaszai, hogy a partok mentén portyázó kíméletlen kalózok rabszolgának adják el az európai foglyokat, lépés152 Külügyi Szemle
