Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai egyike sem fogalmazta meg világosan, mi az a végleges célkitűzés, amelyben a felek meg kívánnak állapodni, illetve amelynek támogatását a donorközösség 1993-ban vállalta. A gazdasági prosperitás minden retorika ellenére nyilván nem lehetett elérhető cél, hiszen 1993-ban 30 évre becsülték, hogy a palesztin területek és Izrael közötti különbség eltűnjön.108 A Palesztin Hatóság költségvetési támogatásokkal történő „megmentése" nem jelenthette reálisan az oslói folyamat víziójának megmentését sem. A PH belső legitimitását az azt életre hívó PFSZ/Fatah Izraellel közösen/szemben elért eredményei konszolidálhatták volna, nem annak formális fenntartása.109 A teljes időszakot értékelve - Anne Le More fordulatát kölcsönvéve - a segélyezés gyakorlatilag olyan fügefalevélként funkcionál(t), amellyel el lehetett takarni a diplomáciai folyamatok terméketlenségét.110 Helyi, palesztin kutatók értékelése szerint a donorok legfeljebb a saját, egyéni politikai céljainak megfelelő minimumra törekedtek.111 A hivatalos szereplők egyike sem „próbálta meg megváltoztatni azokat a múltbéli rendszereket, amelyek hozzájárulhattak a gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségekhez, illetve konfliktushoz." Ez tulajdonképpen érthető annak tükrében, hogy bármilyen palesztin állam létrehozása végső soron a palesztin nép felelőssége. Azon realitások ellenére, amelyek nyilván ismertek voltak a megállapodásokat aláíró felek számára,112 a donorok hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni nem csupán az oslói megállapodásokban rejlő ellentmondásokat, a végrehajtást is befolyásoló kockázatokat, de a palesztin oldalon elkerülhetetlen, a demokratikus államépítést megelőző hatalmi konszolidáció igényét is. A Nyugati Partra és Gázai övezetre szabott fejlesztési tervek, illetve az azokat kidolgozó, végrehajtó fejlesztési „specialisták", diplomaták sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kívántak többet elérni, mint amelyet bármely más fejlődő - bár szuverén - államban szoktak.113 Az oslói megállapodásokban rejlő távlati politikai lehetőség, a palesztin állam megteremtése, illetve az annak feltételeként elképzelt palesztin gazdasági jólét megteremtését támogatni kívánó - és múltbéli magatartásából adódóan a fennálló helyzetért felelősséggel tartozó - nemzetközi (donor)közösség divergens politikai értékei és érdekei között lényeges feszültségek vannak. A nemzetközi közösség olyan körülmények között - az oslói folyamat keretében - kívánt hozzájárulni a béke fenntartásához, amikor lényegében nem volt mit fenntartani,114 vagyis amelynek strukturális keretei (a megszállás) lényegében nem különböztek az 1993 előtti időszaktól.115 A realitások ellenére egy lényeges különbség mégis volt az 1993 előtti időszakhoz képest, hogy a PFSZ aláírta az oslói megállapodásokat, köztük a területi fragmentációt lehetővé tevő átmeneti megállapodást, illetve a gazdasági érdekeit nem feltétlenül védő párizsi jegyzőkönyvet. A gazdaság fejlesztéséhez, illetve a kormányzati intézményrendszer kialakításához - a hatékonyság követelményének és a demokratikus elveknek a hangsúlyozásával - úgy kezdtek hozzá (illetve folytatták), hogy a Palesztin (Nemzeti) Hatóság belső működésének nem voltak meg a szükséges jogi keretei. A donorközösség évekig tolerálta, 2009. tavasz 89
