Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kalmár Zoltán: Titkos szerződés Szuezről
Kalmár Zoltán nagyhatalmak vezetői úgy döntöttek, hogy Izraellel közösen fordulnak Nasszer ellen. Október 16-án a brit és a francia diplomácia a legfelsőbb szinten egyeztetett az Izraellel való együttműködés és a háború ügyében. 1956. október 22. és 24. között Párizs elővárosában, Sévres-ben Selwyn Lloyd brit külügyminiszter, a szocialista párti Guy Mollet francia kormányfő és Christian Pineau külügyminiszter, illetve David Ben-Gurion izraeli kormányfő, Simon Peresz, a zsidó állam védelmi minisztériumának beszerzési és stratégiai főigazgatója, valamint az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, Mose Dajan közösen nekiláttak az Egyiptom elleni támadás előkészítésének. Október 24-én Selwyn Lloyd megszövegeztette az október 29-i izraeli offenzívát követően Egyiptomnak és a zsidó államnak eljuttatandó brit-francia ultimátumot. Szimbolikus értékű, hogy éppen Párizs, a Ferdinand de Lesseps által 1858-ban létrehozott Szuezi-csatorna Társaság igazgatási központja adott otthont a három küldöttség titkos találkozójának. Mindmáig nem nyíltak meg azok az akták, amelyekből a történész megismerhetné a sévres-i tárgyaláson született döntések hiteles szövegeit, az európai nagyhatalmak Izraellel kötött megállapodásának írásbeli dokumentumait. Denis Lefebvre Szuez- könyvéből értesülünk a titkos együttműködést rögzítő iratok lappangásáról: „Francia- országban, legalábbis hivatalosan, egészen 1976-ig nem létezett ez az »egyezmény«. Christian Pineau fedte föl elsőként. Az eredeti dokumentumot azonban mindmáig senki sem olvashatta. Vincent Jauvert francia újságíró a Le Nouvel Observateur 1996. október 17-23-i számában publikálta annak egy fénymásolatát, amelyet aprólékos kutatás után izraeli levéltárban talált. A brit példányt valószínűleg megsemmisítették. A francia példány eltűnt."16 A három ország vezetői által megkötött titkos szerződésről, az együttműködés létrejöttének körülményeiről az események után nyolc évvel egyetlen szerző, Terence Robertson tudósított Crisis című könyvében.1' A kanadai szerző kutatásaiból megtudjuk, hogy a francia politikusok ötlete volt Izrael bevonása a Szuezi-csatorna feletti ellenőrzés visszaszerzéséért indítandó francia-brit fellépés terveibe. Eden feltétlen egyetértéséről biztosította a franciákat, Selwyn Lloyd a többi arab országra való tekintettel óvatosságra intett ez ügyben. A szerződést végül is megkötötték, s ha hihetünk Terence Robertson 1964-ben publikált, Christian Pineau-ra hivatkozó állításának, az írásbeli megállapodásra Christian Pineau, David Ben-Gurion és az ilyen jellegű írásbeli dokumentációkért soha nem rajongó britek részéről Selwyn Lloyd külügyminiszter asszisztense, Patrick Henry Dean államtitkár-helyettes kézjegye került. Egyetértés alakult ki a megállapodás további sorsáról is: bár három másolat is készült az eredeti szerződésről, megfogadták, hogy tartalmát egyik fél sem tárja a nyilvánosság elé. Az a tény, hogy Franciaország, Izrael és Nagy-Britannia ilyen magas szinten képviseltette magát a tárgyalásokon, jól kifejezi, hogy kiemelkedően fontos gazdasági és politikai érdekek mentén kovácsolódott a szövetség. A sévres-i protokollban18 a három állam egymással karöltve az „új Hitler" leküzdésének szükségessége, vagyis Nasszer eltávolítása mellett foglalt állást, az Egyiptom elleni közös izraeli-brit-francia katonai 136 Külügyi Szemle
