Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kalmár Zoltán: Titkos szerződés Szuezről
Kalmár Zoltán róla, hogy irányította volna a felkelést, sem pedig, hogy annak legapróbb mértékben is kirobbantója lett volna. [...] Épp ellenkezőleg: az FLN némely tagjának az egyiptomi hatóságokkal való összeütközése maguk az algériai ellenállók között vezetett nézeteltérésekhez."4 A francia politikusok Nasszer iránti gyűlöletének hátterében az Izraellel kialakított stratégiai szövetség mellett tehát a gyarmati felszabadító háborúk egyiptomi támogatásától való félelem is meghúzódott. Guy Mollet Franciaországában Nasszerra mint egyik legfontosabb gyarmatuk, az anyaország tengerentúli tartománya fegyveres felszabadítási küzdelmének legfőbb támogatójára tekintettek. Ezért már nemcsak a vezető nyugati politikusokat befolyásolta döntéshozatalukban a Nasszer-fóbia. A párizsi és a londoni újságok is hevesen reagáltak Nasszer váratlan politikai lépésére, a Szuezi-csatorna államosítására. Valóságos sajtóhadjárat indult ellene, s ennek hatására a francia közvélemény egyre határozottabban támogatta a kormány háborús politikáját: „Az 1955-ös év végétől kezdve az újságok rendszeresen támadják az egyiptomi államfőt, aki az ördöghöz hasonló szerepben tűnik fel, és Hitlerhez hasonlítják őt. A Le Figaróban Thierry Maulnier »marcona alaknak« írja le Nasszert, »széles állkapoccsal, hosszú fogakkal, akinek állati nevetése és visszafogott ugatása a torka mélyéről fakad fel«. A L'Express A forradalom filozófiájából idéz, és a rendkívül heves nacionalizmus jegyeit mutatja ki elemzésében, továbbá felhívja a figyelmet egykori nácik Nílus-parti jelenlétére."5 A mintegy nyolcvanezer francia részvényest érintő nasszeri államosítás óriási felháborodást keltett Franciaországban. A csatorna államosításával szembeni francia ellenérzéseket csak növelték a vezető politikusok baljós prognózisai. „Christian Pineau így fogalmazza meg kétségeit 1956 augusztusában: »A legbiztosabb források alapján állítom: csupán néhány hét áll rendelkezésünkre, hogy Észak-Afrikát megállítsuk azon az úton, amelyen biztosan kikerülne az európai és francia ellenőrzés alól.« Pineau ezután magáénak vallja azon kollégáinak véleményét, akik - a Miinchen-komp- lexus rabjaiként - a Szuezi-csatorna Társaság állami tulajdonba vételét az Anschluss- hoz hasonlítják. [...] Az 1956-os szuezi beavatkozással kapcsolatos döntést Guy Mollet a következőképpen értékeli Jean Lacouture-nek: »Három ok miatt döntöttünk a beavatkozás mellett, s ezt három szóval tudnám összefoglalni: Algéria, Spanyolország, München. [...] München? A döntő lépésre Nasszer A forradalom filozófiája - kis Mein Kampf- késztetett minket, sokkal inkább, mint az alexandriai puccs. Túl kockázatos lett volna a kis Hitler kibontakozását tétlenül nézni. Ez felelőtlenség lett volna a részünkről.« [...] Abel Thomas, aki kabinetfőnök volt Bourgés-Maunoury belügy-, majd had- ügyminisztersége idején, emlékirataiban így ír: »[Nasszer] rendszere minden kétséget kizáróan hasonlított az 1930-40-es évek nemzetiszocialista rendszeréhez: ugyanolyan verbális erőszak, ugyanaz a hatalomvágy jellemezte.«"6 Ugyanakkor Franciaországban a szocialista kormányzat vezető politikusai által Nasszer személyére használt jelzőkkel ellenkező vélemények is megfogalmazódtak, ezek azonban kivételes jelenségnek számítottak: „Jean-Marie Domenach az 1956 októberében napvilágot látott cikkében vad 132 Külügyi Szemle
