Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Balogh István ról négymilliárd dollárra nőtt, jelenleg nagyjából tízmilliárd USD-ra tehető, és 2011- re várhatóan ez is megduplázódik.76 Említettük korábban a török energiaérdekeket, különösen a földgáz vonatkozásában. Törökország ennek kapcsán támogatta az iráni részvételt a Nabucco projektben.77 Javier Solana uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő felvetette, hogy a Nyugat és Irán közötti tárgyalások helyszíne Törökország lehetne. Bár a tárgyalások Géniben folytak, ez jelzi, hogy Törökországra lehetséges közvetítőként tekintenek a kulcs- szereplők.78 Érdemes figyelembe venni azt is, hogy Törökország az elmúlt időszakban jelentős diplomáciai eredményeket ért el. Ez segíthet a török „közvetítői identitás" megalapozásában. Fontos végül megemlíteni, hogy vajon elég érett-e (ripe)79 a helyzet a beavatkozásra, hiszen Ott modellje szerint a jó időben fellépő, megfelelő ismeretekkel rendelkező közvetítő is lényeges lehet. Véleményem szerint az amerikai kormányváltás és a belső iráni legitimitás megingása egyaránt olyan tendenciák, amelyek kedvezhetnek a kiegyezésnek.80 A rendszeresebb érintkezés és a genfi tárgyalások is valamiféle enyhülést jeleznek. Lehet, hogy a korábban mindkét részről elhangzott temérdek fenyegetőzés, a több évtizedes szembenállás lehetőséget jelent a „détente"-ra, amelyre kedvezőbb esély és konstelláció a Clinton-kormányzat hivatali ideje és Khatami elnöksége óta nem volt. Ilyen értelemben szólhatunk egyfajta érettségről. Ott modellje alapján tehát beszélhetünk egy megfelelő időben fellépő, hiteles és a régió sajátosságaival, a vita részleteivel tisztában lévő közvetítőről. Összegzés Ott szerint egy adott konfliktusban a mediáció kialakulásának esélye akkor nagyobb, ha 1. a felek közötti hatalommegoszlás csaknem azonos; 2. ha kulcsfontosságú nemzetbiztonsági érdekek (például területi kérdések) nem képezik a vita tárgyát; 3. ha a vita rendezésének elmaradása magas költségeket okoz mindegyik félnek; 4. ha a közvetítésben részt vevők között nincsenek személyes ellentétek; 5. ha van egy megfelelő időpontban fellépő, a régióról és a vitáról ismeretekkel rendelkező közvetítő. Ennek alapján láttuk, hogy (az előző számozást és Ott modelljét követve) 1. a materiális hatalmat illetően nagy különbségek vannak ugyan az Egyesült Államok és a két másik állam között, regionális befolyásukat tekintve azonban nincsen jelentős eltérés. 2. Az érdekek kapcsán komoly akadályok állhatnak fenn a közvetítés lehetőségét tekintve. Az Iránnak megadandó biztonsági garancia ugyanis lényegében a teheráni rezsim területi integritásának szavatolását jelentené. Ott szerint az ilyen kérdésekben kialakuló vita nem kedvez a közvetítés kialakulásának. Ez némiképpen aláássa a tö30 Külügyi Szemle
