Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában öböltérségbeli identitás, míg Ankarának inkább az „eurázsiai béketeremtő" önmeghatározás lehet meghatározó. Kérdés, hogy e két kép a valóságban mennyire érvényesül, s ha igen, akkor mennyire esnek távol egymástól. Ha igen, akkor az összeütközés esélye elenyésző, tehát a török közvetítés megvalósulhat Washington és Teherán között. Adott esetben ezen érdekek határozzák tehát meg a potenciális tárgyalások napirendjét. Mivel Irán tudja, hogy az Egyesült Államoknak a nukleáris kérdés a kulcsfontosságú dilemma, ezért az erről való lemondást vélhetően igyekszik majd összekötni az általa fontosnak tartott kérdésekkel - például a rezsim biztonságának amerikai szavatolásával. Ott modellje alapján arra juthatunk, hogy a legnagyobb kérdés az atomvita és a rezsim biztonsági garanciája közötti kapcsolat. Ha Törökországnak sikerül elérni, hogy az Egyesült Államok az atomprogram feladása esetén nyújtson biztonsági garanciát Teheránnak, akkor lehetségessé válhat a hosszú távú kiegyezés, amely magával hozhatja a többi regionális kérdés rendezését is. Ehhez azonban Törökországnak a bizalom olyan légkörét kellene felépítenie a két fél között (és persze önmagával szemben is), amely innen nézve szinte lehetetlennek tűnik. Ezért a török közvetítés lehetősége kérdéses - minden azon múlik, hogy e kényes kérdéseket Ankara képes-e kezelni. A rendezés elmaradásának költségei Az Egyesült Államok kiadásai, ha a konfliktus tovább folytatódik, óriásiak lehetnek: ha az iráni nukleáris program célja atomfegyver előállítása, akkor a rendezés elmaradásának költségei Washington számára igen magasra rúghatnak. Ez ugyanis újabb kihívást jelentene saját közel-keleti pozícióira, regionális mozgástere tovább szűkülne az iraki és afganisztáni intervenciók után. Az iráni regionális kapcsolatrendszer miatt Teherán együttműködése nélkül pedig nehezen rendezhetők (vagy inkább nem rendezhetők) tartósan a jelentősebb közel-keleti konfliktusok. Irán esetében szintén megállapítható, hogy a rendezés elmaradása költséghatékonyság szempontjából előnytelen helyzetbe hozza.64 Iránnak szüksége van új befektetésekre, különösen a stratégiai jelentőségű energiahordozók kitermelését szolgáló infrastruktúrákban. Ezek elavultak, és az amerikai gazdasági szankciók éppen az ilyen beruházásokat tiltják. A befektetésekre azonban nemcsak az energiaszektorban lenne szükség, hanem az általános fejlesztéspolitikai célokkal összefüggésben is. Ezek elhanyagolása tovább rombolhatja a rezsim legitimitását. Iráni oldalon a költségek tehát egyrészt a gazdasági erőforrások kieséséből származnak, másrészt viszont a biztonsági garancia hiányában nem lehet teljesen nyugodt Teherán az amerikai szándékok felől. Irán csak egy ilyen ígéret esetén győződhetne meg biztonsága és regionális státusának stabilitása felől. A költségek másik része tehát a biztonságpercepciókból, pszichés eredetű tényezőkből származik.65 2009. tél 27
