Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában a többi, harmadik fél fellépésén alapuló konfliktusrendezési mechanizmustól. További feltevés, hogy bizonyos esetben egy relatíve „gyengébb" közvetítő elfogadottsága nagyobb lehet.16 Az elfogadottság lényegességét - mint láttuk - mások is kiemelik.17 Bercovitch, Anagnoson és Wille a mediáció definíciójának részeként értelmezik a felajánlott közvetítés elfogadásának aktusát.18 A transzformáció a vita kontextusának, a felek konfliktushoz, annak különböző aspektusaihoz, egymáshoz és saját érdekcsoportjaikhoz való viszonyainak megváltoztatását jelöli. A mediáció folyamatának lényege, hogy a konfliktus eleinte mint probléma jelenik meg - ezt kell a közvetítés során egyfajta intellektuális feladattá (intellectual puzzle), átváltoztatni. A vitában álló felek társadalmi és pszichés környezetének megváltoztatásáról van itt szó. Egy másik megközelítés a változtatás lehetőségét összeköti a mediáció lehetőségével - a közvetítésre akkor kerül sor, ha a felek és a potenciális közvetítő úgy érzik, hogy a konfliktusos helyzet megváltoztatható, megoldható, illetve elég nagy a „változékonysága" (versatility).19 A kérdés az, hogy a konfliktust miként értelmezik a felek - megnyerendő harcként vagy pedig megoldandó problémaként?20 Ott a vitában állók viselkedésének közvetítő általi átformálásáról ír.21 Terris és Maoz pedig „a játék megváltoztatásáról" írnak (transforming the game) - e szerint a konfliktust a felek közötti vetélkedésből át kell alakítani valamilyen konstruktívabb problémamegoldó mechanizmussá.22 A kommunikáció és az információáramlás feletti kontroll, a megfelelő kommunikációs formák rendelkezésre bocsátása szintén visszatérő distinkciók. Touval és Zartman többek között a kommunikációt emeli ki, mint az egyik lehetséges konfliktuskezelési módszert, amely egy közvetítőnek rendelkezésére áll.23 Egy másik szerző Schellingre hivatkozva írja, hogy a mediátor a kommunikációs elrendezés/struktúra (arrangement) része a közvetítés folyamatában.24 Bercovitch azonban rámutat arra is, hogy a kommunikáció mértékének túlzott növelése újabb konfliktushoz vezethet, hiszen az újabb kérdések bevonása a dialógusba további ellentéteket szülhet, ugyanakkor a kommunikáció természete, annak kontrollja és elősegítése döntő lehet.25 Kleiboer Inbarhoz hasonlóan a Touval és Zartman által kidolgozott modellre utal, amelyben a kommunikáció a közvetítő egyik problémamegoldó eszköze.26 Végül további szerzők is hasonló gondolatmenetet alkalmaznak, részben mások munkáira építve.27 A manipuláció is gyakori elem a mediációval kapcsolatos elméletekben - ezt a szerzők vagy maguk állítják, vagy a többiek munkáira hivatkozva hangsúlyozzák a közvetítés manipulativ jellegét.28 Wilkenfeld és szerzőtársai gondolatmenete arra épít, hogy a manipulativ mediációk általában nagyobb valószínűséggel vezetnek a válságok rendezéséhez.29 Az időszerűség szintén sokat hangoztatott vonás a konfliktusok kapcsán. Itt leginkább a beavatkozás időpontjának helyes megválasztásáról van szó. Jól ismert az „érettség" teóriája a konfliktuselméletekben (ripeness theory). Nagyon leegyszerűsítve ezen elmélet 2009. tél 21
