Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Háda Béla: Pakisztán "muszlim atombombája" - kényszerek és kockázatok

Pakisztán „muszlim atombombája” - kényszerek és kockázatok

3 Balogh András: „A nemzeti kérdés Indiában". In: Nemzet és nacionalizmus (szerk. Balogh András). Budapest: Korona Kiadó, 2002. 225. o.

4 Uo. 225-226. o.

5 A „Pakisztán" kifejezés egyik, urdu nyelvből levezetett értelmezése „Tiszták Országa". Lásd Katona Magda: Pakisztán választások után. Budapest: Afganisztánért Alapítvány, 2008.11-12. o.

6 Az 1971. évi bangladesi háború politikai kiindulópontja alapvetően nem Kasmír státusa volt, de a két ország sokdimenzióssá váló szembenállása a kelet-pakisztáni krízis idején is megmutatkozott, és hamar elvezetett a fegyveres küzdelem kibontakozásáig.

7 Peter R. Lavoy: „Pakistan's Strategic Culture: A Theoretical Excursion". Strategic Insights, Vol. 4. No. 10. (2005).

8 Smruti S. Pattanaik: „Pakistan's Nuclear Strategy, Institute for Defence Studies and Analysis". Strategic Analysis, Vol. 27. No. I. (2003). 2. o.

9 Csicsmann László: „Nukleáris fegyverkezés Dél-Azsiában. Az indo-pakisztáni konfliktus az ezredfordulón". Kiil-Világ, A nemzetközi kapcsolatok folyóirata, No. 2. (2004),

http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2004/02/csicsmann.pdf

, 1-26., 9. o. Letöltés ideje: 2007. november 19.

10 Paolo Cotta-Ramuzino-Maurizio Martellini: Nuclear Safety, Nuclear Stability, anil Nuclear Strategy in Pakistan. Como: Landau Network-Centro Volta, 2002.

11 Ennek megfelelően, a pakisztáni-kínai stratégiai partnerséget a hatvanas évektől datálhatjuk. Mushahid Hussain: „Pakistan-China Defense Co-operation: An Enduring Relationship". International Defense Review, Vol. 26. No. 2. (1993). 108-111. o.

12 „China's Nuclear Exports and Assistance to South Asia". Nuclear Threat Initiative, http://www.nti.org/db/China/nsaspos.htm

. Letöltés ideje: 2009. március 19.

13 Andrew Koch-Jennifer Topping: „Pakistan's Nuclear Weapons Program: A Status Report". The Nonproliferation Renew, Vol. 4. No. 3. (1997). 109-113. o., 111. o.

14 India az 1962-es indiai-kínai határháborút követően militarizálta nukleáris programját.

15 A több mint 15 kilotonnás Mosolygó Buddha nevű bombát India 1974. május 18-án hozta működésbe a rádzsásztáni sivatagban, Pokhran városa mellett.

16 Khushab üzembe helyezéséig a pakisztáni nukleáris fegyverek alapanyaga jellemzően uránium volt. „Pakistan Nuclear Weapons". Federation of American Scientists, http://www.fas.org/nuke/guide/pakistan/nuke/

. Letöltés ideje: 2009. március 22.

17 Peter R. Lavoy-Feroz Hassan Khan: „Rogue or Responsible Nuclear Power? Making Sense of Pakistan's Nuclear Practices". Strategic Insights, Vol 3. No. 2. (2004).

18 Hamid Jalal-Khalid Hassan: Awakening the People. Speeches ofZulfitjar Ali Bhutto 1966-69. Rawalpindi: Pakistan Publications, 1970. 21. o.

19 Paul Kerr-Mary Beth Nikitin: „Pakistan's Nuclear Weapons: Proliferation and Security Issues". CRS Report for Congress. Washington DC.: Congressional Research Service, 2008. 2. o.

20 „Pakistan Nuclear Weapons...", i. m.

21 L. Larry Pressler szenátornak az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez 1996. február 7-én írott levelét, valamint a Washington Times február 5-i és a Washington Post február 7-i számának a témával foglalkozó cikkeit. „Chinese Nuclear Exports to Pakistan". Federation of American Scientists, http://www.fas.org/news/pakistan/1996/960207.htm

, 1996. február 7.

22 Mohamed Zia ul-Hakk 1977-1988 között volt a Pakisztáni Iszlám Köztársaság katonai diktátora.

23 Steve Weissman-Herbert Krosney: The Islamic Bomb: The Nuclear Threat to Israel and Middle East. New York: Times Books, 1981. 60-65. o.

24 Farzana Shaikh: „Pakistan's Nuclear Bomb: Beyond the Non-proliferation Regime". International Affairs, Vol. 78. No.l. (2002). 29-18. o„ 33. o.

25 Richard P. Cronin-Alan K. Kronstadt-Sharon Squassoni: „Pakistan's Nuclear Proliferation Activities and the Recommendations of the 9/11 Commission: U.S. Policy Constraints and Options" CRS Report for Congress. Washington DC.: Congressional Research Service-The Library of Congress, 2005. 3. o.

26 Uo. 3-1. o.

2009. tél

15