Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Háda Béla: Pakisztán "muszlim atombombája" - kényszerek és kockázatok
Háda Béla zárult, 1971. évi bangladesi háborún, és tanúja volt az első sikeres indiai nukleáris robbantási kísérletnek 1974-ben.15 A Zulfikár Ali Bhutto miniszterelnök szervezésével útjára indított program az indiaival ellentétben nagyobb fennakadások nélkül, gyors ütemben folyt, így a kilencvenes évekre sikerült számottevően lefaragni a nagy szomszéd előnyéből. Ennek eredményeképpen a pakisztáni tudósok nagyjából a nyolcvanas évek közepén - magas dúsítású uránium felhasználásával16 - összeszerelték az ország első atombombáját.17 A fegyverkezés okait végül már Bhutto is az ország számára elemi fenyegetésként azonosított, a '74-es kísérletet évekkel megelőzően ismertté vált indiai nukleáris törekvésekben határozta meg,18 és ez az alapelv lényegében máig érvényes. A folyamatnak paradox módon a bipoláris korszak lezárulása is kedvezett, mivel Pakisztán 1989 után jelentősen veszített geopolitikai értékéből korábbi hidegháborús szövetségesének, az Egyesült Államoknak a szemében. Washington közeledése Indiához pedig azt a félelmet táplálta Pakisztánban, hogy az ország teljesen magára marad honvédelmi törekvéseivel. A posztbipoláris korszak fejleményei tehát a világ legtöbb országával ellentétben az iszlámábádi vezetők szemében nem a fegyverkezés visszafogását, hanem további fokozását tették indokolttá. Az 1998. május 11-i és 13-i öt indiai kísérleti robbantásra Pakisztán mindössze néhány nappal később, május 28-án szintén öt, majd május 30-án további egy sikeres kísérlettel válaszolt. Ez egyértelművé teszi, hogy ekkorra már minden készen állt arra, hogy az iszlám köztársaság bizonyítsa nukleáris képességeit a világ előtt. A beludzsisztáni Csagaj-hegységben 28-án működésbe hozott kísérleti robbanóeszközök hatóereje a szeizmikus mérések alapján egyenként 5-10 kilotonna volt,19 amellyel a Richter-skálán 5,0 erősségű földmozgást generáltak. A 30-i szerkezet pakisztáni források szerint egymagában 12 kilotonna, más becslések szerint viszont legfeljebb 4-6 kilotonna hatóerőt képviselt.20 Annak, hogy mindez nem korábban történt, természetesen politikai okai voltak. A pakisztáni kormányzat, élén Mian Mohammad Nawaz Sharif miniszterelnökkel, világosan érzékelte Amerika és a nyugati világ tiltakozását, az indiai kísérletek azonban lépéskényszert teremtettek számára. Az iszlámábádi kormányt saját politikai igényei mellett a pakisztáni társadalom és a katonai elit elvárásai is válaszlépésre ösztönözték. A csagaji tesztek végeredményben lehetővé tették Pakisztánnak a hadászati paritás kialakítását és a magasabb honvédelmi garanciák biztosítását Indiával szemben. Az adott társadalmi és politikai közeget és az ebből adódó biztonságpolitikai kockázatokat figyelembe véve ugyanakkor már a kezdetektől fogva kétségesnek tűnt, hogy a nuklearizáció minden tekintetben a stabilitás tényezője lenne. Mindez akkor is igaz, ha felismerjük, hogy a pakisztáni állam vezetőinek aligha adódott más kiút az indiai fegyverkezés okozta stratégiai kényszerhelyzetből. 6