Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Kassim Bouhou: A gazdasági reformok Algériája: hajlam a befejezetlenségre
Folyóiratszemle Kassim Bouhou: A gazdasági reformok Algériája: hajlam a hefejezetlenségre (L'Algérie des réformes économiques: un goűt d'inachevé, Politique étrangére, 2009. 2. sz. 323-335. o.) H ogyan lehetséges az, hogy Algéria gazdag, lakói mégis szegények? A szerző erre a kérdésre keresi a választ, egy ország kissé skizofrén portréját felvázolva. A függetlenség kivívása idején a gyarmati időkből örökölt piacgazdasággal való szakítás az egyetlen kínálkozó út maradt a Nemzeti Felszabadítási Front (Front de libération national) számára. A sietve távozó francia magántőkések helyét nem töltötte ki egy algériai vállalkozók és a szabályozóeszközökkel bánni tudó vezetői káderek rétege. 1962. szeptember 20-án Ahmed Ben Bella kikiáltotta „a szocializmuson alapuló népi demokratikus köztársaságot", és hamarosan megkezdte a termelési eszközök kollektivizálását. A mezőgazdasági fejlesztés rovására végrehajtott masszív és látványos iparosítás az ország függetlenségének szimbóluma lett. A Ben Bella által kilátásba helyezett és Boumediene által összecsapott agrárreform teljes véghezvitelére soha nem került sor. Ennek a társadalmi és politikai árát egy évtizeddel később Chadli Bendjedid fizette meg. Miközben a gyarmati időkben a mező- gazdaság szolgáltatta az export fő forrását, a független Algéria az élelmiszer behozatala miatt teljesen eladósodott. A 2000-es évek elején a világ első számú búzaimportőrévé vált. A termelékenység alacsony szintje (a franciaországi szint tizede) miatt az agrármérleg állandó deficitet mutatott. 1988-ig az állam maradt a fő gazdasági szereplő és foglalkoztató Algériában. Számos feladata betöltésére hatalmasra duzzasztott és költséges bürokráciát épített ki, amely a végtelenségig hierarchizált. Az egész rendszert az energetikai ágazat tartotta fenn, amely különálló helyet foglalt el a posztkoloniális Algéria gazdaságtörténetében. Az 1963-ban létrehozott (és immár a francia konkurenciától sem fenyegetett) kőolajvállalat, a Sonatrach hamarosan megszerezte a hatalmas kőolaj- és gázmezők feletti monopóliumot. A kőolajbevételek adták a nehézipari beruházások és az infrastruktúra-fejlesztés alapját, és minden fejlődésben elért eredmény ezeknek volt köszönhető. Eközben a mezőgazdaság és a feldolgozóipar mindvégig háttérben maradt, s a néhány működő magánvállalat teljesen háttérbe szorult. Flúsz év alatt (1962-1982) a politikai döntések a gazdaságot teljes egészében a kőolaj- és gázbevételektől tették függővé, amelyek az exportbevételek 97 százalékát és a költségvetési források kétharmadát tették ki. Ez a hatalmas tartópillér azonban elég ingatagnak bizonyult. Annál is inkább, mivel e bevételek jelentős részét elnyelték az ország termelési kapacitásának bővítését célzó beruházások és költséges berendezések. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság és az ipar termelékenység-növekedésének hiányában a külső eladósodás - a fogyasztási cikkek bővülő behozatala miatt - egyre nagyobb méreteket öltött. 226 Külügyi Szemle
