Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Hervé Guyomard: Földünk népességének élelmezése megoldható, feltéve, hogy...
Folyóiratszemle val. Ezek a „földtartalékok" azonban egyenlőtlenül oszlanak meg, főként Latin-Ame- rikában és Afrika Szaharától délre eső részén, ezenkívül hasznosításukat nehezíti az e területekre jellemző vízhiány és rosszabb földminőség. Fontos feladat tehát e tartalékok kiaknázásának gazdaságossá tétele. Az élelmezés megoldásának másik fontos tényezője az intenzív és ökológiai mező- gazdaság kialakítása. Glendining tanulmányai arra utalnak, hogy a fejlett országok mezőgazdasága kevésbé károsítja a környezetet, mint a fejlődő országok extenzív föld- művelési gyakorlata, amely a biodiverzitás csökkentésével és az üvegházhatású gázok kibocsátásának fokozásával nem képes ellensúlyozni a kevesebb műtrágyából és nö- vényvédőszer-használatból adódó környezetkímélő hatást. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség az intenzív gazdálkodás energetikai és környezetvédelmi hatásának javítására. E téren a kutatásoknak elsősorban a genetikai kutatásokra és olyan fajták kialakítására kell irányulniuk, amelyek kevésbé vízigényesek, a szélsőséges időjárási feltételekkel és a betegségekkel szemben ellenállóbbak. Mindez a beruházások és az infrastruktúrák fejlesztését teszi szükségessé, amelyek hozzásegítik a fejlődő országokat az intenzív gazdálkodás feltételeinek kialakításához és a terméshozamok javításához. A világméretű élelmezési problémák megoldásának következő feltétele a pazarlás és a termelés közben keletkező veszteségek csökkentése. Az 1990-es évek elején a világ földművelésének egy főre eső hozama átlagosan 4600 kcal-t tett ki. Ebből körülbelül 600 kcal már a betakarításkor vagy közvetlenül az után kárba veszett, és ez az arány a fejlődő országokban még nagyobb. A fennmaradó 4000 kcal megoszlott az emberi élelmezés (2300 kcal) és az állati takarmányozás (1700 kcal) között, ám ez utóbbinak a hasznosulásakor csupán 500 kcal állati eredetű termék kerül emberi fogyasztásra (tojás, tejtermék, hús formájában). Az emberi fogyasztást biztosító növényi és állati eredetű termékek által nyújtott összesen 2800 kcal-ból még további 800 kcal pazarlódik el az elosztás és a végső fogyasztás stádiumában is. A megtermelt 4600 kcal-ból tehát mindössze 2000 kcal jelenti a tényleges emberi fogyasztást. Az állattenyésztés által elpazarolt kalóriák pedig a fogyasztás szerkezetének átalakítását teszik szükségessé, csökkentve az állati eredetű termékek és növelve a növényi táplálékok arányának szükségességét az emberi fogyasztásban. Ehhez szakítani kell azzal az életszemlélettel, amely a jólét egyik jeleként értékeli a bőséges húsfogyasztást. A pazarlás és a húsfogyasztás arányának csökkentését különböző politikai eszközökkel és ösztönzőkkel, például adók segítségével lehetne megvalósítani. Mint említettük, a jövő útja a megművelt földterületek és a hozamok növelése lehet. Ebből következik a mezőgazdasági termékek kereskedelmi forgalmának nagyarányú bővülése is. Ma a mezőgazdasági termékek piaca nagyon beszűkült (a világtermelés mindössze tíz százaléka), és kevés országra koncentrálódik mind az export, mind az import vonatkozásában. A jövőben jelentős mennyiségi növekedés várható, mindazonáltal e javak mozgásának iránya nem sokat változik (továbbra is a fejlett és a latin-ame222 Külügyi Szemle
