Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Tóth Imre te Hornt, hogy adja elő a problémára vonatkozó megoldási javaslatait. A magyar külügyminiszter nagyjából megismételte az Oskar Fischernek korábban elmondottakat, hangsúlyozva, hogy a problémára olyan megoldást keresnek, amely nem rontja meg a két ország viszonyát. Kijelentette: megérti az NDK kormányának nehéz helyzetét, éppen ezért javasolja, hogy a kiutazási kérelmekkel kapcsolatban pozitív döntések szülessenek, máskülönben Magyarország kénytelen lesz az 1969-es megállapodást hatályon kívül helyezni és elismerni a harmadik ország által kiállított okmányok érvényességét. Mittag azzal érvelt, hogy a két ország közös felelősséggel tartozik a Varsói Szerződés által meghatározott külpolitikai irányvonal követéséért és az európai enyhülési folyamat folytatásáért. Megelégedettséggel nyilatkozott a kétoldalú gazdasági kapcsolatok alakulásáról, megemlítve, hogy az NDK - a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság mellett - Magyarország harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnere. Mittag kijelentette, hogy az NSZK által néhány hete folytatott hecc- és rágalomkampányt az NDK vezetése figyelmen kívül hagyja, és továbbra is érdekelt a párbeszéd fenntartásában. A szövetségi köztársaság a keletnémet törvények ignorálásával befogadta képviseleteire az NDK-állampolgárokat, ezzel bátorítva és félrevezetve őket. Berlin az elmúlt hetekben félreérthetetlenül jelezte az NSZK illetékeseinek - érvelt Mittag -, hogy állampolgárainak kivándorlási ügyeiben kizárólag saját maguk illetékesek intézkedni. Beszámolt róla, hogy ezt az illetékességet a nyugatnémet hatóságok is elismerték, és a menekülteknek azt tanácsolták, hogy hagyják el a képviseleteket. Utóbbi megállapodást a Magyar Népköztársaság területén is érvényesíteni kell. Az még tisztázásra vár, hogy mi történjék a képviseletekről távozókkal, az azonban bizonyos, hogy a harmadik ország által kiállított utazási okmányok nem tekinthetők érvényesnek. Felszólította Hornt, gondolja át ismét az érvényben lévő szabályozás hatályon kívül helyezését, mivel ez a lépés nem szolgálná a két ország kapcsolatainak fejlődését. A magyar külügyminiszter megismételte: kormányának nem célja, hogy az NDK állampolgárai a Magyar Népköztársaságon keresztül hagyják el országukat, de a kérdés rendezésénél a humanitárius szempontokat szem előtt kell tartani. Mindazonáltal elképzelhetőnek tartotta a Fischer által korábban javasolt mobil konzuli állomások létrehozását, ám a menekültekkel történő tárgyalásokat csak a követség saját felelősségére tartotta elképzelhetőnek, mivel - állítása szerint - a táborokban rendkívül feszült helyzet uralkodik. Ha az NDK nem talál megoldást a problémára - folytatta Horn -, a Magyar Népköz- társaság 1989. szeptember 11-én az általa korábban előterjesztett gyakorlatnak megfelelően fog eljárni. Eredetileg a szeptember 4-i határidő mellett döntöttek, a halasztással azonban időt kívánnak hagyni a keletnémet kormánynak a konstruktív megoldás megtalálására. Horn hozzáfűzte, hogy a harmadik ország által adott beutazó vízumok elfogadása nem sérti az NDK felségjogait, erre csak abban az esetben kerülne sor, ha magyar részről elfogadnák a szövetségi köztársaság által kiállított útleveleket. Hozzátette: felvetődött a lehetősége annak, hogy ha a kérdés 11 napon belül nem oldó172 Külügyi Szemle
