Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Variációk konfliktuskezelésre Létezett emiatt egy másik forgatókönyv is, amelynek valószerűségéről a következő napok eseményei meggyőző bizonysággal szolgáltak. Ez a megoldás - jóllehet sokkal kevésbé volt hivatalos - pragmatikusabbnak látszott minden addigi elképzelésnél. Azt is hozzátehetjük azonban, hogy a budapesti vezetés feltehetőleg épp a látszat megóvása érdekében volt hajlandó a vázolt forgatókönyv keresztülvitelére. Az ENSZ-megbízottaknak magyar részről többször jelezték, hogy a követségi menekültek minden formalitás mellőzésével, kisebb csoportokban távozhatnának a zöld határon át.45 A magyar hatóságok ez esetben félrefordítanák a fejüket. Erről Hocké tájékoztatta Dannenbringet, a nyugatnémet kormány genfi megbízottját, ő erre kijelentette, hogy Bonn-nak nincs tudomása efféle magyar javaslatokról, ám azt igen érdekesnek találja. A főbiztos nyugtázta a német diplomata megjegyzését, és megígérte, hogy megbizonyosodik a hír valóságtartalmáról. Német részről mindazonáltal további kérdések vetődtek fel az ajánlattal összefüggésben. Az egyik legfőbb ezek közül az volt, vajon ki győzi meg a követség védelmét élvező menekülteket, hogy elhagyhatják a biztonságot adó épületet, és ki szavatolja az akció biztonságos lebonyolítását.46 A kérdőjelek maradtak, ám közben az ENSZ Főbiztosság és a magyar kormány között zajló tárgyalásokról tájékozódó Jürgen Sudhoff külügyi államtitkár újabb küldöttség Budapestre indítását kérte Arthur E. Dewey főbiztoshelyettestől azzal, hogy a logisztikai problémák megvitatása mellett a kérdés politikai vonatkozásai is kerüljenek terítékre. A Dannenbring-Hocké-eszmecserére utalva arra kérte a főbiztosságot, hogy a követségi menekültek mellett az épületen kívül tartózkodók ügyére is terjesszék ki az egyeztetést. Sudhoff optimistán ítélte meg a helyzetet, már ami a Magyarországgal való megállapodást illette. A derűlátásra okot adott Horn Gyula külügyminiszter ígérete, amely szerint erőszakkal senkit sem toloncolnak vissza a Német Demokratikus Köztársaság területére.47 A nyugatnémetek Hocké bonni tárgyalásain továbbra is a budapesti iroda mielőbbi megnyitását sürgették. Bizalmasan közölték vele, hogy ennek érdekében hajlandók a költségek egy részének átvállalására is, noha eddig semmiféle állásfoglalás nem hangzott el azzal kapcsolatban, mekkora összegre lehet számítani. Szóba került a Magyarországon tartózkodó Szomáliái menekültek átvétele is, s az UNHCR egyéb itteni kiadásainak anyagi támogatása. Előbbit illetően ígéretet tettek tíz afrikai menekült befogadására. A másik igény elsősorban a romániai magyar menekültek ellátásában a főbiztosságra jutó mintegy 5,27 millió USD elosztására vonatkozott, ám a német tárgyalópartnerek ezzel kapcsolatban nem foglaltak egyértelműen állást. E kérdéssel kapcsolatban, illetve a tehervállalásban való részvételt illetően még folytak az egyeztetések a kormányon belül.48 2009. ősz 169
