Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Variációk konfliktuskezelésre keletnémetek Magyarországon NSZK-útlevelet kapnak, amellyel „legálisan" átléphetnék a határt. A koncepció alapja az az NSZK-ban érvényes jogi szabályozás volt, mely a második, világháború után változatlanul érvényesnek tekintette az 1913-as birodalmi és állampolgársági törvényt, s azt az NDK-beli németekre is alkalmazta. Annak ellenére, hogy az NDK 1967-ben megalkotta a keletnémet állampolgárságot, a nyugatnémet alkotmány meghagyta az össznémetségért viselt felelősség elvét. Bonn ezzel nem utasította el az NDK-állampolgárságot, ellenben biztosította a keletnémet állampolgároknak a szövetségi köztársaság diplomáciai védelmét. A szabályozás a német egységkoncepció részeként maradt érvényben, és lehetőséget kínált valamennyi azt igénylő németnek az NSZK-állampolgárság megszerzésére. A nyugatnémet diplomácia 1989- ben ennek az elgondolásnak a magyar elismertetésére is kísérletet tett, de sikertelenül. A Bem téri vezetés szerint minden külföldi állampolgár csak azzal az úti okmánnyal távozhatott az országból, amellyel oda belépett, ezért nem tekintette megoldásnak, hogy az állampolgárság elismerésével húzzák ki a kérdés méregfogát. Fogalmi ellentmondások. Menekültek vagy áttelepülők? Az előbbiek mellett gond volt az is, hogy a magyar kormány nem volt hajlandó menekültként kezelni a keletnémet állampolgárokat. Jóllehet Bonn igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy bevonja őket az ENSZ menekültügyi megállapodása által védett személyek körébe, ez kevés eredményt hozott. Szőkébb értelemben az tartozott az egyezmény oltalma alá, aki vallási, faji, nemzeti hovatartozása vagy politikai meggyőződése miatt volt kénytelen elhagyni a hazáját.30 Az előbbi kategóriákba az NDK-ból menekülők valóban nem voltak besorolhatók. A politikai üldözés tényét pedig nem lehetett egyértelműen levezetni az anyaország társadalmi és politikai berendezkedéséből. A politikai okok miatt biztosított menedék megadásával a magyar kormány rendkívül kényes helyzetbe hozta volna magát a többi szocialista ország, elsősorban persze az NDK előtt. A magyar fél álláspontja szerint az utazási szabadság megvonása minden szempontból jogellenes magatartás az állam részéről, ám semmiképpen nem tekinthető politikai üldözésnek. Ráadásul a keletnémetek Magyarországot csupán tranzitországnak tekintették, ami a menekültstátus megadását kétségkívül nehézzé tette. Ezt persze jól tudták a donorország illetékesei is. Érveiket éppen ezért arra alapozták, hogy a disszidálásért vagy az illegális határátlépésért kiszabott büntetés,31 illetve megtorlás már politikai jelleget kölcsönöz a jogkorlátozásnak. Értetlenül álltak az előtt, hogy a magyar hatóságok a politikai üldözés tényét csak az ország elhagyása előtti időszakra vonatkozóan voltak hajlandók figyelembe venni. Ezt a konvenció szellemiségével ellentétesnek tekintették. Szerintük ráadásul nem csupán az élethez és a szabadsághoz fűződő jogokat közvetlenül is veszélyeztető represszió, hanem egyéb 2009. ősz 165
